Mert én szerettem itt tanítani. Szerettem a múltat idéző épületet, a kollégákat, akik kiváló szakemberek voltak, de mindenekelőtt az intelligens, nyiltan vélemenyt nyilvánító, mindig kész poénnal rendelkező diákokat.

Ugyancsak az ADY 250 ünnepségsorozat keretén belül, Jankó-Szép Ilona tanárnő hagyatékából kiindulva, iskolánk  elmúlt pillanatait megörökítő képeket állítunk ki egy idővonalon keresztül. A kiállítás anyaga az 1940-es évektől  napjainkig  követi nyomon  a legjelentősebb  ünnepeket és a vidám hétköznapokat. Szeretettel várunk mindenkit május 10-én az iskola főfolyosóján!

Az iskola fennállásának 250. évfordulóját ünneplő ünnepségsorozat első napján időkapszulát helyeztünk el az épület falában. Az Erdei István tanár úr ötlete nyomán készült  diófadobozba belekerültek mindazok a tárgyak, képek, üzenetek, melyekkel a ma diákjai és tanárai üzennek 50 évvel későbbi társaiknak, illetve kollégáiknak.

...hamar felnőttünk, majd sokan a nagyvilágba szétszéledtek, de szerencsére itthon is maradtunk elegen. Örömmel mondhatjuk, (majd’) mindenki sikeresen megállta a helyét az életben és karrierjében… Bárhol légy, bármi lettél, a “mi iskolánk” akár egy szent kötelék, ott van velünk, tudjuk, hogy együvé tartozunk! És maradunk örökké, bár sokan hiányoznak már generációnkból, sajnos nem ritka egy halálhír, pótolhatatlan űr marad helyettük. Emlékük örök!

A lap stílusa, mint általában minden diákújságé, félig komoly, félig humoros, és persze kellőképpen pimasz. Az állandó munkatársi csoport: Ferenczy Édua, Galambos Anna, Kiss Noémi, Bölöni Tibor, Freund Zsolt és Király István. Természetesen a középiskola bármely diákja írhat a lapba (sőt), hiszen az a fontos, hogy az Ady-li minél sokszínűbb és ötletesebb legyen.

Iskolánk alapításának 250 éves évfordulója alkalmából  ünnepi hetet szervezünk. Részletes program itt 

Május 9, hétfő

13.00 ADY 250: Üzenet a jövőbe – időkapszula elhelyezése

Helyszín: Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad

Programfelelős: Ady Endre Elméleti Líceum, Vad Márta igazgató, Erdei István tanár

A 250 éves évforduló és az iskola felújításának alkalmából egy, a jelenkori Ady líceumot bemutató időkapszula kerül ünnepélyesen elhelyezésre.

Nagyváradról, illetve Bihar megye több vidéki településéről, sőt Arad megyéből is érkeztek nyolcadikos diákok és tanárok szerdán az Ady Endre Líceumba, hogy részt vegyenek az iskola által meghirdetett nyílt napon. A gyülekező a díszteremben volt, ahol Vad Márta igazgató köszöntötte a jelenlevőket. Elmagyarázta: a céljuk az, hogy az érdeklődők néhány óra erejéig megtapasztalják, milyen adysnak lenni, hogyan zajlanak a hétköznapok az intézmény falai közt, milyen kínálatból lehet válogatni. Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2022/2023-as tanévben hat kilencedikes osztály indul: egy filológia/intenzív angol specialitással – 28 hely; egy matematika-informatika/intenzív informatika – 28 hely; egy matematika-informatika/intenzív angol – 28 hely; egy természettudományok/intenzív angol – 28 hely; egy „sima” természettudományok – 28 hely, valamint egy olyan osztály, melynek fele tanító és óvónőképző/intenzív angol – 12 hely, másik fele pedig bölcsődepedagógus/intenzív angol – 12 hely, ebbe az osztályba azonban előzetes képességfelmérés után lehet bejutni. Mindegyik líceumi képzést ad, érettségivel, és gyakorlatilag bárhol tovább lehet tanulni.

A rövid nyitóünnepségen fellépett a Sarkadi Viktória tanárnő által felkészített néptánccsoport, egyfajta ráhangolódásként arra a jövő heti rendezvénysorozatra, melyet annak kapcsán szerveznek, hogy idén fennállásának 250. évfordulóját ünnepli a tanintézmény.

Ezután a társaság több helyen is megfordult körforgásos alapon, találkoztak a Zabhegyezőkkel, a Létra színjátszókör és a Diáktanács tagjaival, valamint ellátogattak a nyelv- és a kémialaborba.

Az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című posztdramatikus dokumentarista színházi megnyilvánulás, már közel 580 alkalommal játszottunk három kontinens 25 országában, számos fesztiváldíjat is nyerve. Az előadás korunk szociális kérdéseit tárja a néző elé elsősorban a család válságát helyezve a középpontba.

Az Osonó Színházműhely előadásának kiinduló pontját a fiatalok személyes történetei, illetve az azokból született szövegkönyv képezi, így a fiatalokat érintő társadalmi- szociális problémákat, a magányos gyerekek, a tehetetlen szülők, a kiszolgáltatott fiatalok helyzetét és történeteit járja körbe a társulat.

A gyász fogalma nem hagyott nyugodni, éreztem, hogy ezzel nekem még sok dolgom van. Gyászfeldolgozást segítő csoportvezető képzésre jelentkezve elindultam egy öngyógyító és másoknak vigaszt nyújtó hivatás útján.