Október 17-én a 9.A és 9.E osztály diákjai a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programjának keretében Szarvasra látogathattak el Takács Péter és Puskás Ágnes tanárok kíséretében.

Elsőként a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumot kerestük fel, ahol Kituljak Eszter matematika–földrajz szakos tanárnő fogadott bennünket. Előadásában megismerhettük Szarvas történetét: megtudtuk, hogy a települést szlovák telepesek alapították, aminek emlékét őrzi az is, hogy a város lakóinak többsége ma is evangélikus vallású.

A gimnáziumot 1802-ben alapították, első igazgatója Skolka András volt. Jelenleg évfolyamonként három osztály működik az intézményben. Az iskola nagy hangsúlyt fektet arra, hogy figyelemmel kísérje öregdiákjai életútját – közöttük található ’56-os hős, díjnyertes természetfotós, eredményes sportoló és elismert kutató is.

Az iskolához egy muzeális értékű könyvtár tartozik, valamint értékes ásvány- és kőzetgyűjtemény, érmegyűjtemény, és egy a botanikusok által is nagyra becsült herbárium, amely az 1800-as évek növényeit őrzi. A gyűjteményben olyan lepréselt növényfajok is találhatók, amelyek mára már kihaltak, így a kutatók csak itt tanulmányozhatják őket.

Az iskola szemléltető eszközei között is akad számos olyan darab, amely akár múzeumba is kerülhetne – némelyik több mint 80–100 éves.

A gimnázium mellett áll a Szarvasi Evangélikus Ótemplom, amely Tessedik Sámuel (1742–1820), evangélikus lelkész és pedagógus idején vált a város lelki központjává. A templom mellett található Tessedik Sámuel síremléke, melyet Dunaiszky Lőrinc, korának neves szobrásza készített. Érdekesség, hogy Dunaiszky egy hasonló síremléket faragott Kisszántón is, amely a közelmúltban került elő, és felújítása után novemberben ünnepélyes keretek között avatják majd fel.

A gimnázium meglátogatása után utunk az Arborétumba, a 82 hektáron elterülő „Pepi-kertbe” vezetett. Itt szakvezetéssel, kellemes őszi napsütésben tettünk egyórás sétát.

Az arborétum abban különbözik a botanikus kerttől, hogy míg utóbbit elsősorban kutatási céllal hozzák létre, addig az arborétum célja az adott ökoszisztéma megóvása, a fajgazdagság fenntartása, valamint az ember és a természet közötti harmonikus együttélés bemutatása.

A túra során elszakadtunk a város zajától, igyekeztünk „favakságunkat” leküzdve minél több szépséget felfedezni a természet színeiben, hangjaiban és formáiban. Mindenkit elbűvöltek az indiai kék pávák, a fehér pávák és különleges hibridjeik. A fák formáját nemcsak a kertészek, hanem az ott élő őzek is alakítják, akik előszeretettel rágcsálják a leveleket és a kérget.

Láttuk az élő kövületként is ismert Ginkgo biloba fát, amely különleges szívósságát annak köszönheti, hogy génállománya háromszor nagyobb az emberénél. A kanyargós ösvényeken sétálva számos több évtizedes vagy akár évszázados fa mellett haladtunk el – tölgyek, tiszafák, fenyők, mocsárciprusok, liliomfák, juharfák, hársfák, bükkök és gesztenyefák között.

Sétánkat a park „óriásánál” zártuk: a 150 éves, 35 méter magas hegyi mamutfenyőnél, amely Magyarország egyetlen villámvédelemmel ellátott fája.

A séta után még maradt energiánk a Mini Magyarország élethű makettjeinek megtekintésére is. Bár három órát töltöttünk a parkban, sokunk úgy érezte, szívesen maradnánk még tovább, hogy újra és újra bejárjuk a csendes, hangulatos ösvényeket.

Szarvasi tartózkodásunkat sétahajózással zártuk. Vízi utunk során megcsodálhattuk a part menti látnivalókat: a történelmi Magyarország földrajzi középpontját, a Tessedik-templomot, gróf Bolza Pál kastélyát, a Millenniumi emlékművet és a Szarvasi Vízi Színházat.

A nap végén kissé fáradtan indultunk haza, de még megálltunk Békéscsabán, ahol volt idő egy kis vásárlásra és nézelődésre. A buszra visszaülve a fáradtság mintha elillant volna – vidám énekléssel, beszélgetéssel telt a hazaút.

Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek a lehetőséget erre a tartalmas kirándulásra!

Puskás Ágnes, Takács Péter