"...papírsárkányoknak láttunk mindig titeket. Olyanoknak, akik a magasba vágytak, és oda is jutottak, és mi néztünk titeket, csodáltuk bátorságotokat, magabiztosságotokat, azt, ahogy nem féltetek dacolni a széllel, és attól sem, hogy egyszer majd nem fúj tovább." (Miheler Dóra, 11.E osztály)

A ballagás legmeghatóbb, legkülönlegesebb pillanatai mindig azok, amikor a diákok szólítják meg társaikat. Ilyen volt az ünnepélyes kulcsátadás, melynek során a tizenkettedikes Kovács Ferenc és Divin Péter átadta az iskola kulcsát a tizenegyedikes Százs Fruzsinának és Köteles Tamásnak, és a kulccsal együtt mindazt a hagyományt , örökséget, mely nemzedékről nemzedékre őrződik tovább, mint az „adys lét” meghatározója. Ilyen volt Kovács Csenge és Wagner Áron megrendítő versmondása, Baranyi Tünde szép népdaléneklése, Jock Evelin saját búcsúverse, és ilyen volt Miheler Dóra búcsúztatója is, mellyel tizenkettedikes társaitól köszönt el. Az útkereséshez, önmaguk megtalálásához, megismeréséhez kívánt vele sok sikert a ballagóknak. A búcsúztató szövege itt olvasható: 11.-es beszed.docx