Mivel foglalkozol – vagy mi foglalkoztat mostanában?  -  Kicsit sűrűre sikeredett az élet. Olyan generációhoz tartozom, amelyik aktívan élte meg az 1989-es rendszerváltást, így sok dolgunk akadt. Iskola után elvégeztem a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát, színész lettem Marosvásárhelyen 1986-ban, még az egyetem befejezése előtt. Tartott ez 2000-ig. 1990-ben kezdtem tanítani, színészmesterséget, a már említett egyetemen. 1990-től a színház és a főiskola mellett rendszeresen rádióztam, televízióztam. Társaimmal megalakítottuk az első politikai kabarét, amit pár évig elég sikeresen működtettünk rengeteg tévé-, rádió- és lemezfelvételt készítettünk. Bejártuk az országot, majd Magyarország, Ausztria, Németország, Kanada következett. 2000-től Bukarestbe költöztem, mivel megválasztottak az Országos Audiovizuális Tanács tagjává, majd alelnökévé. Ez a kaland 2008-ig tartott. Közben ledoktoráltam a Jászvásári (Iasi) Alecsandru Ioan Cuza egyetemen pedagógia szakon. Tanítottam a Színin, a Sapientian és a Pécsi Tudományegyetemen. 2008-ban megválasztottak a Színművészeti Egyetemen rektornak. Vezetésem alatt alakult át Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmé, azzal, hogy olyan szakok indultak el mint: táncművészet, díszlettervezés. 2011-ben megpályáztam a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatói posztját. Ezt a feladatot teljesítem jelenleg is, már a második ciklusban. Alap munkahelyem az egyetem, ahol professzorként, színészmesterséget, rádiózást és televíziózást tanítok. Önkéntesen 28 éve dolgoztam az Alter-Native Nemzetközi Fim fesztiválon, többnyire mint művészeti vezető. Ez a fesztivál Románia legrégebbi filmes seregszemléje. Annak idején egyik alapítója voltam az Erdélyi Magyar Televíziónak. Évekig volt műsorom benne, amit önkéntes munkával végeztem. Közel hét évig, heti rendszerességgel, Erdélyi Kávéház címmel. Ezt nemrég fejeztem be, illetve fejeztették be velem, mert túl kritikusnak bizonyult a műsor és pár politikus megsértődött. Nekem meg nem volt kedvem ott dicsérni, ahol kritizálni kell. Igazolt triatlon versenyzőként próbálom megállítani az időt: reménytelenül. Igazgatok, néha játszom, néha rendezek, néha újságcikkeket írok, pár éve sikeresen felvételiztem a Petru Maior Egyetem történelem szakára, ahol modernkori történelmet tanulmányozok… Írtam öt könyvet a színházról. Ha újra kezdhetném… a régészet érdekelne…

 

Mit jelent számodra a váradiság?

 Jaj, ez érzékeny pontom. Már  többet éltem Nagyváradon kívül, mint benne, de mindig nagyváradi maradok. A szabad gondolkodás, a nagy merészségek, a tolerancia, a mindig mindent újragondolás szimbóluma számomra Várad. Az, ahol békésen elfér a Sebeskörözs (így) meg a Pece és a Párizs patak is persze, ami a Kórház utcát és a Dózsa György utcákat kötötte össze vagy választotta szét, nézőpont kérdése. A Hely, ahol békésen telt a „magyar” húsvét, „román” húsvét és a pészach.  Egy utolsó kávé Romániában, Magyarország előtt. Magányos estéken a Gomba, a száldobágyi erdő, a Főutca illata...

 

Mit kaptál az iskolától?

 

Voltak jó tanárok is, akiktől a ma napig használni tudom a hallottakat, de főleg az iskola utáni foglalkozásokra emlékszem szívesen. Olyan iskola volt, amelyik hatalmas hangsúlyt fektetett a szabadidő kihasználására. Egy iskolai Ki-Mit-Tud indította az én karrieremet is, amit Kocsis tanárnő vezetett, majd a különböző színjátszó csoportokban való szereplések vittek a pályára.  Az úgynevezett kapcsolati tőkém nagyrésze még mindig váradi. Persze mai szemmel nehéz véleményt mondani. Minket még meg-megütöttek. Földes Pali bácsi lenyírta a hajunkat akaratunk ellenére és nem tehettünk semmit. Lénárd tanárnő elvette a lányok gyűrűjét. Szeretnék csak a szépre emlékezni... nem megy.

 

Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

1977-ben a legszomorúbb napja az életünknek a suli könyvtárának leégése volt. Sose szeretném megélni még egyszer az égett könyv szagot. Akkor jöttünk rá, hogy milyen fontos nekünk a könyveivel, a hangulatával. Remek találkahely volt, hogy úgy mondjam: férfi és női dolgok tekintetében. Magyarán ott lehetett udvarolgatni. Ott simán lehetett találkozni egymással... Más osztályból való lányoknak lehetett levelet hagyni az aszparágusz cserép alatt... és könyveket kölcsönözni. Remek könyveket és irodalmi folyóiratokat.