Tudja, egy új nyelv megalkotásán fáradozom. […] Egy olyan nyelvről beszélek, mely végre kifejezi, amit mondani akarunk. Szavaink nincsenek összefüggésben a világ állapotával. […] Így valahányszor megpróbáljuk kifejezni, amit látunk, helytelen szavakat használunk, kifacsarjuk, eltorzítjuk, feje tetejére állítjuk, amit mondani akarunk. Totális zűrzavar. A szavak azonban képesek a változásra. (97.o.)

Az élet megmagyarázhatatlan, értelmetlen, mondogattam magaban. Százszámra közölhetjük a tényeket, feltárhatjuk a legapróbb részleteket, a lényeg kimondatlan marad….Ha bizonyos értelemben létezünk is önmagunk számára, sőt időnként igazi valónkba is nyerhetünk egy-egy villanásszerű bepillantást, végül elbizonytalanodunk, és ahogy lassan csordogál az életünk, egyre zavarosabb lesz a mélyünk, az összefüggések hiánya bennünk egyre jobban kétségbe ejt. Senki se léphet ki a bűvüs körből, át valaki másba – azon egyszerű oknál fogva, hogy nem látjuk a magunkhoz vezető utat sem. (306.o.)

Auster, Paul: New York trilógia, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2004