Hirtelen létezni kezdett a jövő, mely valaki mássá fog változtatni engem, az a más énnek nevezi magát, s az mégsem én leszek. Hirtelen átéreztem minden elválást, megtagadást, hűtlenséget és a rám váró halált. ”Egy kanállal nagyapának...” (9.o.)

Én véglegesen jó gyerekké változtam. Eleinte játszottam a szerepemet, de annyi dicséretet kaptam érte, s ez olyan jól esett, hogy végül is azonosultam vele: egyetlen igazságommá változtam.(30.o.)

...én olyannak fogadom el az embereket, amilyennek mutatják magukat, nem is gyanúsítom őket azzal, hogy más a belső valóságuk, mint amit kívül hordanak. (267.o.)

de Beauvoir, Simone: Egy jóházból való úrilány emlékei, Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1967