A kék folt - ütések nyoma; fájdalom emléke; és kit nem ért ütés?

Ha a hajszálerek törékenyek - rettentő betegség ez -, a simogatásnak is nyoma marad.

És a kék folt színt vált lassan, mintha süllyedne, lilás lesz, és sárga folt lesz, mintha a bőr alá süllyedne, láthatatlanul mind mélyebbre, az idegekbe, az életrajzunkba, oda, ahol nem múlik el soha.

Ütés ütés mellé, kék, belső égbolt, kalapácsütések kovácsolta kék égbolt.

Ez a könyv az ütések ellen íródott.

Oly felületesen élünk olykor egymás mellett, hogy valaki eltűnhet közülünk észrevétlenül, mint egy színes folt, amelyről alig tudunk valamit, elsuhan, mint egy színes folt, kéklő bélyeg az emlékezetünkben.

Bodor Pál: Kék folt, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1979