Ha ma nem sikerül, majd sikerül holnap. (100.o.)

 A szerelem úgy termett ott közöttünk, mint ahogy a gyilkos pattan elő a föld alól a szűk sikátorban, és megsebzett mindkettőnket. Villám, finn tőr csaphat le így az emberre! Ő különben később azt állította, hogy nem így történt, mert mi már réges-régen szerettük egymást, amikor még nem is ismertük, sose láttuk egymást. (151.o.)

Arra ébredtem, hogy a szörny ott van a szobámban. Remegő kézzel tapogatóztam a sötétben, alig bírtam meggyújtani a lámpát. Zsebórám éjjel két órát mutatott. Előző este gyengélkedve feküdtem le, most betegen ébredtem. Úgy rémlett, az őszi éjszaka benyomja az ablaküveget, elárasztja szobámat, és én megfúlok benne, mint a tintában. Már nem voltam ura önmagamnak. (157.o.)

A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad. (172.o.)

Bulgakov, Mihail: A Mester és Margarita, Bukarest, Kriterion, 1972