2026. október 20-án, különleges napra ébredt a 10C osztály. Már korán reggel buszra szálltunk, hogy aznap Pádison, a Csodavári kilátopontokról gyönyörködjünk Európa egyik legmonumentálisabb karsztjelenségében. A kirándulást megelőző napon megterveztük a másnapi útvonalat, hisz terveink szerint, több jelzett útat szerettünk volna összekombinálni. Ez a túraútvonal a Bihar-hegység és a Pádis-fennsík abszolút legszebb, legváltozatosabb arcát mutatta be. Egy viszonylag könnyen járható, de látványban rendkívül gazdag körről van szó, amely a szelíd karsztrétektől a szédítő sziklaszirtekig mindent érintett.

Az 1300 méter szinten található Pádis menedékház (Cabana Padis) több túra klasszikus kiindulópontja is. Ez a fennsík központi logisztikai és turisztikai csomópontja. Maga a menedékház egy széles, füves platón fekszik, ahonnan remek rálátás nyílik a környező fenyvesekre és a felette magasodó Mócok temploma sziklára. Innen indulva léptünk be Pádis jellegzetes karsztvilágába. Turistajelzést követve, az út mentén több víznyelőt (dolina) is láttunk. Könnyű volt őket beazonosítani, mivel a fennsík ezeken a dolinákon keresztül nyeli el a vizet, így itt több fenyő is gyökeret ereszt. Körülbelül 15 perc gyaloglás után, útunkat egy erdei ösvényen folytattuk, ahol rövidesen igen meredeken ereszkedtünk le egészen a Ponor-rétig (Poiana Ponor).  A fennsík egyik legelvarázsoltabb pontja, egy zárt, hegyekkel körülvett óriási karsztmedence (polje). Elsőként a Ponor-vízkitörést (Izbucul Ponor) csodáltuk meg, ahol a víz szinte szó szerint felszínre tör egy barlang szájában, majd a Ponor-réten kanyargó tiszta vízű patak hirtelen egy hatalmas sziklafal tövében, egy sötét barlangnyílásban tűnik el a föld alatt (hogy aztán a Csodavárban bukkanjon fel újra). Hóolvadáskor vagy nagy esőzések idején a víznyelő nem bírja elnyelni a rengeteg vizet, ilyenkor az egész zöld rét egy hatalmas, festői tavas vidékké alakul át. A réten legelésző lovak és tehenek idilli, alpesi hangulatot kölcsönöztek a helynek. Itt alkalmat kerítettünk egy félórás pihenőre, falatozásra. Itt készítettük el az első látványos drónfelvételeket a magasból.

 A Ponor-rétről az erdőbe kapaszkodva értük el az 1100 méter szinten található Csodavár (Cetățile Ponorului) gigantikus sziklakatlanjának felső peremét. A négy kilátóterszról (balkonról) félelmetes és szédítő látvány tárul eléd: alattad több mint 100 méteres, függőleges sziklafalak zuhannak a mélybe. Beláthatsz a hatalmas kör alakú dolinákba (sziklakatlanokba), és fentről megpillanthatod Európa legnagyobb, 73 méter magas természetes kőkapujának felső ívét is. A kilátók után az ösvény levezet Pádis "turisztikai szívébe". A Glavoj-rét a vadkempingesek, sátras túrázók és hátizsákos utazók legendás gyűjtőhelye. A hatalmas, fenyvesekkel körbevett tisztáson nyári szezonban faházak, büfék működnek, ahol megkóstolhatod a helyi specialitást, a palacsintát (áfonyás, sajtos-kaporral töltött sült tészta), így ez a tökéletes hely egy túra közbeni pihenőre és ebédre. Sajnos, ottjártunkkor minden büfé zárva volt, így meg kellett elégedjünk az otthonról hozott harapnivalóval.

A pihenőt követően, elindultunk a Bál-rét (Poiana Bălileasa) felé. A Bál-rét a karsztjelenségek tankönyve: a területet szinte teljesen beborítják a kisebb-nagyobb töbrök (dolinák), amelyek úgy néznek ki, mintha óriási meteoritok bombázták volna meg a fűvel borított domboldalakat. Tavasszal a rétet összefüggő krókuszszőnyeg borítja. A körülbelül 12 kilométeres túrát követő fáradtság ellenére, az aznapi természeti csodákkal feltöltődve indultunk hazafelé.