2017. február 15-én iskolánk Protagorász vitaköre működésének 22. évét töltötte. A vitakör hivatalosan 1995. február 14-én alakult Horváth Gizella tanárnő vezetésével, amit azóta minden évben megünnepelük, melyre elvárunk minden volt és jelenlegi vitást.
Az idén is a kistornateremben ünnepeltünk, ahol a nagyobb tér lehetővé tette, hogy sokan is kényelmesen elférjünk, együtt tudjunk játszani. A vitaszülinapon – mivel általában több generáció találkozik – a laza csevegést ismerkedős játék váltja fel, ahol a régi és aktuális vitakörösök bemutatkozhatnak, kapcsolatba kerülhetnek, beszélgethetnek egymással.
A tortaevést követően fejlesztő és szórakoztató játékokat játszottunk, valamint asztaliteniszeztünk.
A résztvevők véleménye a 2017-es vitaszülinapról:
Nagyon jó találkozni az új és régi vitakörösökkel, ismerősökkel, játszani és beszélgetni velük. Minden évben külön élmény ez számomra, amit semmiképp sem hagynék ki. (Dávid, 2013-ban érettségizett)
Szokásos jókedv, motiváló látni a régi és új tagokat egy helyen, ebből látszik, hogy van benne érték. (Csongor, 2013-ban érettségizett)
A játékok, mint mindig, jók voltak, főleg az extra hosszú bemutatkozós játék. Az egyedüli "baj" az volt, hogy nagyon hamar véget ért. (Balázs, 2015-ben érettségizett)
Nem meglepő, hogy folyamatosan visszatérünk: a vita-események alatt olyan közösség forr ki, amiben az ötödikes és az egyetemista együtt játszik, szórakozik és fejlődik. Ezért szeretjük, ezért várjuk, és ezért tartjuk fenn. (Judit, 2015-ben érettségizett)
Nagyon jó volt a csapatszellem, én személy szerint jól éreztem magam. (Tünde, VIII. osztályos)
Nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy részt vehettem ezen az eseményen. (Zóra, IX. osztályos)
Az idei évem legnagyobb mulasztása, hogy nem tudtam ott lenni. (Tünde, 1996-ban érettségizett)
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron