Az Ady Endre Líceum 11.D osztálya is bekapcsolódott az országhatáron átívelő Határtalanul címet viselő programba, melynek kiemelt célja nemzeti értékeink megismertetése a határon inneni és túli középiskolás diákokkal, illetve a középiskolák és diákcsoportok közötti testvériskolai kapcsolatok kialakítása és erősítése.

Az adys tizenegyedikesek először saját iskolájukban, osztályukban fogadták a Miskolci Szakképzési Centrum Kós Károly Építőipari Szakgimnáziumának tanárait és diákjait. Ismerkedő játékkal és hazai ételkülönlegességekkel várták a miskolciakat, akik megkóstolhatták többek között a zakuszkát, a pufulecet és a halvát is. Az iskolában is körbevezettük magyarországi vendégeinket, megmutattuk nekik a szaktermeket és a könyvtárat, illetve a diákok kiállított munkáit a folyosók falain.

A program második része az adys diákok miskolci látogatásáról szólt. Vendéglátóink nagyon gazdag programmal vártak minket, a kirándulás öt napja alatt megismerhettük nemcsak Miskolcot, hanem a környék legszebb helyeit is. Útban Miskolc felé rövid látogatást tettünk a Debreceni Református Kollégiumban. Beültünk az Oratóriumba, amelynek szószékéről Kossuth Lajos szónokolt egykor, megnéztük a hatszázezer kötetes könyvtárat, ahol féltve őriznek számos ősnyomtatványt,  láttunk  nyomdászattörténeti és könyvkötészeti ritkaságokat, és jártunk a Csokonai-szobában, ahol a Még egyszer Lillához című kötet kéziratos példányát is őrzik. A kollégiumból kijövet, a nagyjából egy órás szabadidő alatt fel lehetett keresni a város híres szülötteinek a főtéren található köztéri szobrait, és velük fotózkodni.

A kirándulás második napja a vendéglátó iskolával és a várossal való ismerkedésről szólt. A szakgimnáziumban az építőipar és épületgépészet számára képeznek szakembereket, így sok szakterme van, „gépmúzeuma”, de az informatika és robotika is helyet kaptak a falai között. A diákok helyi anekdotákkal fűszerezett iskolabemutatóval kedveskedtek nekünk, többek között megtudhattuk, honnan ered a „pislog, mint miskolci kocsonyában a béka” szóláshasonlatunk. A látogatás végén megkoszorúztuk a projekt tiszteletére emelt, az összetartozást jelképező Határtalanul-kopjafát.

Bár a város a szocializmus éveiben elsősorban iparváros volt, a belváros sétálóutcája azért őrzi a 19. század hangulatát. A Miskolci Nemzeti Színház klasszicista stílusú épülete különösen szép, a mai határokon belüli Magyarország első kőszínháza. Az épületegyütteshez tartozik a Színháztörténeti és Színészmúzeum is, melyet meg is látogattunk. Érdekes volt felpróbálni a kiállított jelmezeket, és megtalálnia mindenkinek az egyéniségéhez illőt, vagy éppen az azzal szöges ellentétben állót, illetve azt, amivé szívesen átváltozna rövid időre. A színház neobarokk belső terét is láthatta a csoport egy része, hiszen többeknek volt kedve ahhoz, hogy kirándulásunk utolsó estéjén Moliere Don Juan című előadását nézze meg a miskolci színészek előadásában.

A belvárosi séta Miskolc „hegyének”, az Avasnak a megmászásával folytatódott. Az Avas tetején magasodik Miskolc belvárosának legrégibb épülete,  Miskolc szimbóluma: az avasi gótikus templom, mellette pedig a szintén középkori harangtorony.  A jellegzetes képhez hozzátartozik a város legrégebbi temetője is. Kedves pillanat volt Miskolc egyik érdekes köztéri szobrával, a Szinva teraszon található Miskolci leányok című szoborcsoporttal fotózkodni. Ennek a napnak a része volt egy különleges mozi-élmény is: az idei év sikerfilmjét, a Jokert néztük meg közösen a miskolci Cinema Cityben. A projekt következő napja a Rákóczi-emlékhelyek felkeresésével folytatódott. A Rákócziak szerencsi vára, majd a sárospataki Rákóczi Múzeum és vár voltak kirándulásunk úticéljai. A sárospataki vár Magyarország legjelentősebb késő reneszánsz épületegyüttese. Jártunk a pinceszinten, amely védelmi jellege mellett raktározásra is szolgált, a lőréses kerengő folyosóban, az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnában, a gyönyörű Lorántffy-palotaszárnyban és loggiában, illetve az „ebédlőházban” is, ahol a zenészek számára kialakított kis reneszánsz színpadot is láthattunk, és idegenvezetőnk kérésére egy Rákóczi-nóta is felcsendült egyik diáklányunk előadásában, majd közösen elénekeltük a Tavaszi szél-t. Tokaj szintén Rákóczi-birtok volt, a nap záró részében itt tettünk rövid sétát. A diósgyőri vár és Lillafüred voltak az utolsó nap helyszínei. A királynék váraként is emlegett diósgyőri vár hat királyné jegyajándéka volt a történelme folyamán, és Nagy Lajos király idejében élte fénykorát. A kivilágított diósgyőri várat az előző napokon már megcsodálhattuk, hiszen a tövében volt a szállásunk, de ezúttal a felújított vár belső tereit is megnézhettük: a csodálatos lovagtermet, a különleges, kétszintes kápolnát, a királynői hálószobát, és ezek mindegyikében a 14. századi várak berendezési tárgyainak rekonstrukcióját. A földszinti térben pedig a korabeli életet bemutató termekbe is bepillantottunk: a vadászati szobába, az alkímiát bemutató terembe, a fegyver-és páncélgyűjteménybe. A rondellában körpanorámás animáció mutatta be a vár fénykorát és hanyatlását. A várlátogatást közös fagyizás követte, majd lillafüredi séta következett. A minden évszakban gyönyörű tájnak irodalmi vonatkozásai is vannak: a függőkertek Költészet teraszán József Attila szobra és a kőbe vésett versrészletek emlékeztetnek arra, hogy ez a táj ihlette meg a költőt, aki itt írta meg az Ódát. Két versmondó diákunk a szobor mellett részleteket olvasott fel a költeményből. A Vízesés teraszán megcsodálhattuk a Szinva patak vízesését, majd a Fiatalság teraszát és a Virágok teraszát is, mely tavasztól őszig színes virágkavalkádot kínál. A táj szépsége ámulatba ejtette Petőfi Sándort is, ahogyan minket is. A szép élményektől átitatva tértünk vissza aznap szállásunkra, hogy aztán másnap -tartalmas és változatos hetet hagyva magunk mögött – visszatérjünk Nagyváradra. A hét változatos programjaiért, a kulturális és természeti élményekért köszönet illeti a Kós Károly Szakgimnázium szervezőit és a Bethlen Gábor Alapot, mely mindezekhez az anyagi hátteret biztosította.

https://www.biharinaplo.ro/helyi/2019/11/05/a-kozossegepites-es-ertekfelfedezes-egy-hete.biharinaplo