„És most mégis mindenki ül. Senki sem ballag sehova.”

2018. május 26.

Május 26., szombat. A kilencedikesek sorfalat állnak, a tizedikesek székeket hordanak, a tizenegyedikesek osztályt díszítenek és műsorral készülnek. Magyar közösségünk képviselői fogalmazzák meg ünnepi gondolataikat, szülők, rokonok, barátok állnak meghatottan virágcsokrokkal, ajándékcsomagokat szorongatva, fényképezőgéppel kezükben. „Ezek az emberek csak értetek vannak ma itt, minden mosoly titeket céloz meg, minden kar titeket ölel át, értetek nyílnak ki az ablakok, ha már nem látunk be a kulcslyukakon.” - mondta Miheler Dóra búcsúbeszédében. A ballagóinkért voltak itt az idén is parlamenti, megyei és városi elöljáróink - Derzsi Ákos, Pásztor Sándor és Kirei Melinda - , egyházaink képviselői – Pék Sándor és Szűcs Imre - , a Szigligeti Színház művésze, Molnár Júlia, aki ezúttal édesanyaként is szólt az ifjakihoz, és hozzájuk szóltak Vad Márta igazgató asszony bensőséges szavai az útról, akadályokról, a mindenkiben ott rejtőző sárkány és önmagunk legyőzéséről. Tőlük vett búcsút az idővel való szembeszállásra buzdítva István Zsuzsa, és értük hangzottak el a versek és dalok Veres Bernadett, Papp Zsófia, Nagy Bernadett és Baranyi Tünde előadásában. A kulcsot  az itt maradók, István Zsuzsa és Fándly Gergő vették át, hogy továbbírják azt az A4-eslapot, melyet a ballagók kezdtek el megtölteni tartalommal. Mert – ahogy Miheler Dóra fogalmazott - ezt a jelent nem lehet csak egy egyszerű mondattal befejezni.

11.-es bucsubeszed.docx

12.-es bucsubeszed.docx

http://www.erdon.ro/elballagtak-az-ady-endre-kozepiskola-vegzosei/3874209




Órarend 



Gimisek oldala


Egy polc, egy könyv

A könyvtáros ajánlata

"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron



 



 

© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad