Fehér karácsonyról álmodik mindenki, ám hogy ez mennyire jön össze, sajnos nem tőlünk függ. De vannak dolgok, amik igenis tőlünk függnek: hogy nyitott szemmel járjunk, és észrevegyük, hogy hány embertársunk szenved magányosan, tele gondokkal, támasz és vigasztalás nélkül, hogy ünnepekkor hány emberre nem nyitja rá senki sem az ajtót egy jó szó erejéig, hogy hányan öröm és éneklés helyett szótlanul ülnek, reménykedve benne, hogy hamar eltelik az Ünnep, mert talán a hétköznapok egyhangúságában az egyedüllét nem fáj annyira.
Ehhez hasonló igazságok megbeszélése közben az együttérző lelkű tizedikeseim bevállalták, hogy elmenjünk a Szent Márton Idősek Otthonába, és néhány karácsonyi dalt elénekeljünk a sokszor csak távolból szeretett nagymamáknak, nagypapáknak.
Galambos-Szendrei Mónika tanárnő és jómagam kíséretében december 20-án a X.A osztály diákjai fehér karácsonyt próbáltak varázsolni az otthon falai közé, és a meghatott időseket látva, talán ez sikerült is valamennyire. Az biztos, hogy e néhány diáknak mostantól fogva a szeretetnek sokkal több helye van a téli Ünnepekkor.
Áldott karácsonyt kívánunk minden nagymamának és nagypapának, és természetesen az őket szerető családtagoknak is.
Pallai Márta
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron