Kedves szülők és támogatók!

230_OPANAF_15_2021 4.pdf

Kísérletek a Fizikumban:

Fizikum

Néhány szó a stroboszkópos  képekről:

Sztroboszkóp (A letöltés után, nem teljes képernyőn kell megnyitni)

(...)szülőnek lenni nagy öröm, de óriási kihívás is, és nagyon nehéz összeegyeztetni a családot, a munkát és a szabadidőt(...)

Heyman Éva 1931-ben született Nagyváradon, neológ zsidó nagypolgári családban. A város első neológ főrabbija Éva dédapja, Rosenberg Sándor volt. Az anyai nagyapja nevét Rosenbergről Ráczra magyarosította, egyes források szerint erről kapta az általa vezetett Rácz gyógyszertár a nevét; más – pontosabbnak tűnő – kútfők szerint Rácz Rezső patikája a Magyar Korona Gyógyszertár nevet viselte. Lányuk, Rácz Ágnes gyógyszerészetet tanult Kolozsvárott, első házasságából – amelyet az építész Heyman Bélával kötött – származott a naplóíró Éva. Ez a kapcsolat azonban hamarosan válással végződött, s Ágnes a polgári radikális íróhoz, Zsolt Bélához ment feleségül, így neve Zsolt Ágnesre változott. A házaspár Budapestre költözött, de a kislány Nagyváradon maradt, ahol anyai nagyszüleivel élt. Az első bejegyzést 1944. február 13-án, 13 évesen írta a naplójában, annak hatására, hogy korábban a legjobb barátnőjét, Münzer Mártát és annak családját Kamjanec-Pogyilszkijbe internálták. A naplóban lejegyezte a korabeli történéseket, a német megszállást, a sárga csillagos sorstalanságot, a Dreher-sörgyárban zajlott vallatásokat. Őt is deportálták Auschwitzba, a naplóját keresztény szakácsnőjük, Szabó Mariska mentette meg, és Éva édesanyájának köszönhetően lett publikálva 1948-ban, Budapesten.

Lehet, hiba volt, de sose tudtam elhinni, hogy vannak veszett „ügyek”, akikkel nem érdemes foglalkozni. Meg vagyok róla győződve, hogy mindig adni kell még egy esélyt. Hittem benne, hogy nem szabad leírni senkit, akkor sem, ha ő maga már semmiképp sem hajlandó megfelelni vagy küzdeni magáért.

Oszink, Bogdán Károly, kalandos kirándulásokra vitt minket, és gondoskodott arról, hogy megértsük a szivárvány színeit. Kozma Éva páratlan kreativitással adagolta nekünk Kosztolányi Dezső Édes Annáját, és gazdag filmkultúrája segített abban, hogy jobban megértsük önmagunkat.

1999-ben érettségiztem az Ady filológia osztályában. András Emese volt az osztályfőnökünk, az ő irodalomórái és Horváth Gizi filozófiaórái és filmvetítései voltak rám a legnagyobb hatással a sulis évekből. Meghatározó emlékek maradnak az Ady internátusában eltöltött évek.

Az iskola könyvtára az a hely, ahol az ember fontos. Vagy mert bujkál, vagy mert lelkizik, vagy mert épp történik valami. Olvasni jó, de a kérdés mindig az, hogy mitől lesz jó olvasni. Főleg ma, ugye (cöcö).

Ha tehát rövidebben foglalom össze, mit kaptam az iskolától: tudást, érdeklődést, motivációt, örömöt, élményeket. Képzést.