Mikor a küszöbét átléptem, bizonytalan kislány voltam egy lakótelepi iskolából, mikor búcsút intettem neki, már egy céltudatos, magabiztos diák voltam.

Külön öröm volt számomra, amikor végül kaptam egy ötödik osztályt. Nagyon eleven, élénk eszű, mégis fegyelmezett társaság volt, érdeklődő, értelmes gyerekeket élvezet tanítani.

Nehezen tanultam. Mindig jobban érdekelt, hogy lehet valami újat megvalósítani, új emberekkel megismerkedni, hol lehet néptáncolni és társasági táncot tanulni, mit játszanak a színházban, hogyan lehet bekerülni a színjátszó csoportba, mikor lesz a következő vitakör, mi történik a diáktanácsban és még sorolhatnám...

Megérkezett az Ady Líceum Sport Klub tájfutóinak a sportfelszerelés, ami 18 darab tájolót, 10 bozótruhát, 7 pár futócipőt, 30 darab tájfutóbolyát, 9 darab sport pólót jelent. A költségek 83% -át a Bethlen Gábor Alapon keresztül a Magyar kormány finanszírozta, ez mintegy 600.000 forintot tett ki. Izgatottan várjuk a 2022-es versenyszezon kezdetét.

A szabad gondolkodás, a nagy merészségek, a tolerancia, a mindig mindent újragondolás szimbóluma számomra Várad. Az, ahol békésen elfér a Sebeskörözs (így) meg a Pece és a Párizs patak is persze, ami a Kórház utcát és a Dózsa György utcákat kötötte össze vagy választotta szét, nézőpont kérdése

Január 17-én, hétfőn került sor a nagyváradi Rotary Club idei támogatási rendezvényére a Ramada hotelben. A Rotary Club minden évben támogat egy-egy kiemelkedően tehetséges diákot a nagyváradi iskolák mindegyikéből.

Az idei tanévben iskolánkból, Bodnár Mónika Brigitta 11.D osztályos tanulót támogatták, kimagasló versenyeredményei és kiemelkedő tanulmányi eredményei miatt. Köszönjük, hogy támogatják tehetséges diákjainkat!

Az iskola tanárai, még ha sokszor különböző módokon is, néha egészen nem konvencionális módon is, segítettek ott, ahol tudtak. Az óraadáson túl is azon voltak, hogy önmagunk jobb változataivá váljunk.

Valahányszor Váradon járok, ott folytatom az életem, ahol abbahagytam, azaz 17 évesnek érzem magam. Nagyon furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. A 17 éves énem éli tovább a váradi életét.

Méltó büszkeségem forrása, jelenem stabilitása és jövőm garanciája... A nagyképű budapestieknek
mindig azt mondom, hogy a gyönyörű városukat Váradról modellezték... Hát nem így van?

.....és nagyon jól megfértek már akkor is Villon balladái az x86-os assemblyvel egyazon asztalon. És ezért a sokszínűségért elismeréssel tartozom, mert a maga módján nem csak előkészítette, hanem túl is szárnyalta az egyetemet.