A több mint 1 éve szervezett, a járvány miatt többször halasztott kirándulást végül szeptemberben szerveztük meg. Vegyes kis csapat alakult ki az adysokból, jöttek diákok a 7.B, 9.C, 9.E, 9.F, 10.C és 11.D osztályokból is.

Különleges helyszíneken jártunk: az elcsatolt Felvidéken, a gyönyörű Kassa városában, II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelmünk emlékházában, a múzeumban, ahol megtekintettük koporsóját is. Utunkkal szerettük volna leróni tiszteletünket a „leghűségesebb magyar” előtt, emlékezni nagyságos fejedelmünkre, II. Rákóczi Ferencre, Trianonra, annak szomorú következményeire, illetve a magyarság legnagyobb temetőjére, az auschwitzi náci haláltáborokban megölt félmillió magyar zsidóra.

A hajnali indulást követően utunk a lengyelországi Zakopane felé vezetett. Útközben megtekintettük a gyönyörű, 25oo m feletti Magas-Tátra hegységet, majd a világhírű, festői szépségű Zakopane hegyi síparadicsomhoz értünk, ahol megcsodáltuk a  sétálóutcát, majd jóízűen ebédeltünk. Innen továbbindulva utunk a páratlan, a világon egyedülálló Wielickai sóbanya felé tartott. A buszon énekeltünk, történelmi dokumentumfilmeket néztünk, jó hangulatban vártuk a megérkezést. A wielickai sóbányában, 200 méterrel a föld alatt majd 3 órát töltöttünk el, ami felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára. Csodálatos sóképződményeket, hatalmas termeket, földalatti tavat, csodálatos kápolnát láthattunk. A sóbánya méretei, szépsége és az egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt rendszeresen ad helyet rangos hangversenyeknek, konferenciáknak, esküvőknek. Este 22.00 óra körül megérkeztünk a 3*-os hotelünkbe.

 A reggeli nagyon finom, bőséges svédasztalos volt. Reggeli után indultunk Auschwitz-Birkenau felé, ahol a II. világháború legnagyobb náci halálgyára, gyűjtő- és a haláltábora működött, ahol faji, vallási és ideológiai alapon milliókat öltek meg, napi több ezer embert elgázosítva, majd elégetve a krematóriumokban, amely ma a Holokauszt Múzeuma. 30 ezer váradi és majd félmillió magyarországi magyar zsidó temetője is egyben. Megnéztük a tábor barakkjait, a gázkamrát, megnéztük a „halál falát”, ahol a nácik brutális módon zsidó nők, gyerekek tízezreit gépfegyvereztek le. Végigjártuk Auschwitz I és Auschwitz II (Birkenau) táborok hatalmas területét, láttuk a felrobbantott krematóriumok maradványait, a 23 nyelven a tragédiára megemlékező emlékhelyet, a táborparancsnok vesztőhelyét. Alkamunk volt látni az ott megölt emberek levágott haját, a rengeteg felnőtt és gyermek cipőit, bőröndöket, szemüvegeket, ruhadarabokat, a több száznyi halálos kristály (cyklon B) dobozait stb. Programon kívül meglátogattuk a magyarok barakkját, melyet nemrég újítottak fel és adtak át a látogatóknak. Eszünkbe jutottak a történelemórákon és a buszon a témában hallott, látott videók.

Kora délután érkeztünk Krakkóba, Lengyelország egykori fővárosába, Európa egyik legszebb középkori hangulatú városába. A gyönyörű, hangulatos sétálóutcák szépsége elvarázsolt  bennünket. Krakkó utcái a királyok és királynék lábnyomait hordozzák, falai még emlékeznek a II. világháború szörnyűségeire és a kommunizmus szelleme is ütött rajta sebeket. Ez a város életvidám, pezsgő, boldog, romantikus, befogadó és nagyon vendégszerető. Az Óvárosban közös városnézés következett, ahol megtekintettük: a Fő teret ( Rynek Glowny-t), a 13. századi hatalmas és gyönyörű Szűz Máriát, a Szent Adalbert templomot, a hatalmas Posztócsarnok épületét, ahol rengeteg árus kínálta szebbnél szebb áruit. Majd megtekintettük a Barbakánt, a Flórián Kaput, a Városháza tornyát, valamint a hatalmas és páratlanul gyönyörű Wavel várát, ahol láttuk a királyi palotát, a Katedrálist, ahol a királyok, hercegnők, püspökök, nagy lengyel történelmi személyiségek, politikusok  nyugszanak. Wavel volt egész Lengyelország szellemi, vallási, politikai központja is egyben. Mindannyian kellemesen elfáradtunk és megéheztünk. Este sokan lementünk a Vistula partjára, megcsodálni a folyót, a hajókat és a készülő sárkányeregetést.

A 3. napon indultunk Kassa felé, Márai Sándor és II. Rákóczi Ferenc városába, egyben Szlovákia második legfontosabb és legszebb városába. A Felvidék hajdani kulturális központja magyar történelmi emlékhelyekben rendkívül gazdag, pezsgő életű, igazi vidéki nagyváros. Sajnos már csak a lakosság 3%-a magyar a 250 ezer lakosából. Megnéztük az Óvárost, a Fő teret – a Szent Erzsébet Katedrálist, azaz a kassai dómot, ami a Felvidék legcsodálatosabb középkori műemléke, a magyar gótikus művészet legkiemelekedőbb alkotása ( itt nyugszik a kriptában Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc, az egyik legnagyobb erdélyi fejedelem és a kuruc szabadságharc nagy alakja), a Szent Mihály kápolnát, majd a Rákóczi Házat is megcsodáltuk (a rodostói száműzetésben meghalt II. Rákóczi Ferenc házának hű mását) és más történelmi épületeket: az állami színházat, az éneklő szökőkútat, az Immakulata szoborcsoportot, a református templomot, a Hóhér házát, a Miklós börtönt, a premontrei templomot, a város legrégebbi lakóházát, azt a XV. századi épületet, amelyben  Bethlen Gábor fejedelem tartotta a lakodalmát. Itt is jó étvággyal ebédeltünk, majd élményekkel feltöltődve visszasétáltunk a buszparkolóba.

“… Ez a kirándulás igazán élménydús volt. Örülök, hogy sok történelmi helyet láthattam és megismerhettem.” Márton Panna

“ Nagyon örülök, hogy elmehettem erre a kirándulásra. Gyönyörű városokat látogattunk meg, köztük Krakkót, Kassát és Zakopane-t. Emellett láthattuk, hogy milyen szörnyű körülmények között éltek az emberek Auschwitzban. Ez a kirándulás felejthetetlen emlék mindannyiunknak.” Csákányi Zita

“A kirándulás előtti napon már nagy lázban vártam, hogy elinduljunk, hogy végre egy kicsit ki tudjak mozdulni a hétköznapi világból, és meg tudjam a saját szememmel nézni Szlovákia és Lengyelország gyönyörű világát, illetve betekintést nyerhessek a világ egyik, ha nem a legnagyobb történelmi eseményének legszomorúbb, de annál tanulságosabb helyére.

Első napon meglátogattuk Zakopane városát, a meseszép utcáit, illetve a Wieliczkai sóbányát, ami a világ egyik legszebb és leggyakrabban látogatott sóbányája.

A második nap nem a szépségről, illetve az idillről szólt, hanem egy sokkal szomorúbb helyet néztünk meg, mégpedig az auschwitzi, illetve a birkenaui koncentrációs táborokat. Hihetetlenül szomorú volt járkálni azokon a sétányokon, ahol milliókat, köztük több százezer magyart is megfosztottak az alapvető emberi, illetve az élethez való joguktól.

Auschwitzból elindultunk Krakkóba, ahol megnézhettük a Wawelt, rajta pedig a királyi palotát, a bástyákat, majd kellemesen tölthettük a nap további részét Krakkó nevezetes sétálóutcáin, ahova mindig szívesen visszatérnék.

Harmadik, az utolsó napon pedig ellátogattunk Kassába, Szlovákia második legnagyobb városába, ahol ugyanúgy, mint Krakkóban sétálgathattunk, megnéztük a híres Szent-Erzsébet dómot, illetve a zenélő szökőkutat.

Összegezve: egy nagyon tartalmas utazásnak lehettem részese, teli élményekkel, és nem bántam meg, hogy jelentkeztem erre a kirándulásra.” Varga Zoltán