címmel verses- zenés összeállításal hajtottak fejet az Ady Endre Líceum tanulói az 1848/49-es forradalom és szabadságharc aradi vértanúi előtt. A hagyományokhoz híven a történelemkatedra Fleisz Judit tanárnő irányításával szervezte meg a megemlékezést az iskola felújított dísztermében, amely alkalomra az iskola IX-es diákjait hívták meg. Az összeállítás az aradi vértanúk utolsó óráit eleveníttette fel, megidézve a börtön zord falait, melyek között az elítéltek szeretteikhez írt utolsó gondolataikat vetették papírra. Itt hangzottak el többek között Poeltenberg Ernő, Nagysándor József, Vécsey Károly, Kiss Ernő gondolatai, valamint Damjanich János imája a kivégzés hajnalán:
-„Oltalmazd meg , Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől. Áldd meg Aradot, áldd meg Magyarországot !”
A dobpergések alatt, melyek a kivégzések szörnyű pillanatát idézték fel, sorra jelentek meg Arad vértanúi, kiknek emléket állítottak. A versek felidézték a kor szellemét, és ahogy a költő megírta :
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül hiszem akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!