Már fiatal koromban is nagyon foglalkoztatott az emberi természet sokszínűsége, az emberekre jellemző mindennemű folyamatok megértése, majd később a lét lényegének kérdései. Pályaválasztásomkor nem is volt kérdés számomra, hogy a pszichológia keretein belül találhatok válaszokat; lelkesen tanultam és kutakodtam, de a kérdések csak sokasodtak. Egyre inkább foglalkoztatott a mentál kémián túl a lélektani jólét és a tudat fogalma. Nagyon lelkes voltam amikor elkezdtem ismerkedni a különböző technikákkal és nézőpontokkal. Mivel a kereteket túl szorosnak véltem, elkezdtem tanulni különböző alternatív pszichológiai ágakat is. Hálás vagyok, hogy mindamellett, hogy a megfogalmazódó kérdéseim mindig tovább vittek, az is hamar letisztult bennem, hogy a segítői pálya a személyes utam.

A praxisomon belül egyéni tanácsadással foglalkozom. Segítőként az életem szolgálatnak tartom. Tanácsadónak lenni számomra kiváltság; folyamatosan fejlődhetek, önmagamról való tudásom és tudatosságom is egyre gyarapodhat. Hivatásom nemcsak arra ad lehetőséget, hogy felülmúlhassam önmagam, tisztábban láthassam a világot, „valódi és tragikus tudást szerezhessek az emberi természetről” (Yalom), hanem állandó intellektuális kihívást is jelent.

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban” (Gandhi). Hiszem, hogy önmagunk megváltoztatásával a körülöttünk lévő világot változtathatjuk meg. Ahogy egyre szeretetteljesebbé válunk „odabent”, úgy veszi kezdetét a gyógyulás „odakint”. Ahogy a tengerszint emelkedése az összes hajót megemeli, úgy emeli magasabbra az emberi szív  feltétlen szeretetének ragyogása is az élet egészét.

„Amit elvetettél, csírázni kezd, mert
benne rejlik a végtelenség.
Bizonyos, hogy virágba borul, s
végül meghozza gyümölcsét.” (Szepes Mária)

Mit jelent számodra a váradiság?

Nagyvárad számomra a világ közepe. Nagyon mély kötődésem van a városhoz, talán ezért is jöttem mindig mindenhonnan „Haza”.

Mit kaptál az iskolától?

Amit az iskolától kaptam azt számomra Ady tökéletesen megfogalmazta:

„Én iskolám, köszönöm most neked,

 Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,

Szeretni az embert és küzdeni

S hűn állni meg Isten s ember előtt.”

Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Az iskolai könyvtár számomra maga volt a „forrás”. Forrás az inspirációra, a tudásra. Egy béke sziget, ami biztonságos teret adott tanulásra és kapcsolatteremtésre is a maga bensőséges hangulatával és pisszegéseivel együtt.