1. Mivel foglalkozol – vagy mi foglalkoztat mostanában

Jelenleg Budapesten élek, és grafikusként dolgozom egy multinacionális cégnél (Vodafone Group). Az egyetemi tanulmányaim befejeztével költöztem ide, pontosan tíz evvel ezelőtt. Az eredeti terveimben Kolozsvár szerepelt, de egy váratlan fordulatnak köszönhetően Magyarország felé vettem az irányt.

Három éve erősítem ezt a céget designeri munkámmal. Korábban sokat foglalkoztam nyomtatott anyagokkal és kipróbálhattam magam számos területen, mint például kirakat design, divatszakma, vagy a műszaki grafikák készítése. Manapság inkább a digitális tervezés tölti ki a mindennapjaimat, azon belül is a UI design. Izgalmas olyan területtel foglalkozni, ami folyton változik, és nem lehet elkényelmesedni, hiszen iszonyú gyorsasággal fejlődik a háttértechnológia.

Szerencsés vagyok, mert több munkahelyen szerezhettem tapasztalatot a szakmában, és mindig a tanulásvágy vitt előre. 2021-ben egy nagyon izgalmas projektet vezethettem, amely egy központi arculati frissítés következtében jött létre. A projekt sikeresen zárult, és az általam tervezett grafikai anyagokat használják világszerte a leányvállalatok és kirendeltségek.

Az életemnek a design az abszolút mozgatórugója (egészen rég óta már), de emellett fontos szerepet tölt be a szépművészet, az irodalom, a nyelvek és az önismereti-pszichológiai anyagok is.

Mindig szeretettel gondolok vissza arra a Rékára, aki úgy lépett be a IX.A osztálytermébe 2005-ben, hogy tudta, el fogja érni a céljait. Az iskola pedig, ahogy tudott, segített benne. Olyan dolgokat hoztam onnan magammal, amik megformálták a mai énem alapjait.

2. Mit jelent számodra a váradiság?

Számomra a váradiság azt jelenti, hogy egy olyan jelen része vagyok, mely egy finom, végeláthatatlan szállal fonódik össze a Nagyok múltjával. A tudat, hogy az Astoria kávéház látszik a suli kapujából egy lépéssel közelebb hozza az irodalmat, amit az iskola falai csalogatóan ontanak magukból.

3. Mit kaptál az iskolától?

Mit kaptam az iskolától? Egy olyan „címet”, ami rengeteg emberrel köt össze...ez egy szabad szemmel nem látható kapocs, de annál érősebb. 10 év után is ugyanolyan súllyal bír, ha valakinek azt mondhatom: Te is Adys voltál? Én is!

Az iskola egy védelmező burok volt, ahol olyan tanárok vettek körül, akik megtanítottak arra, hogy nincsenek rossz kérdések, csak rossz válaszok. Biztonságban éreztem magam. Megtanultam, hogy ha az embernek vannak céljai, semmi sem lehetetlen. És itt kaptam azokat a kulcsokat, melyekkel a mai napig újabb és újabb ajtókat nyithatok. A kulcsok pedig nem más mint az irodalom, a művészet, az esztétika, a nyelvek, és még sorolhatnám.

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Szerettem az iskola minden zugát, de a könyvtár volt az egyik abszolút kedvenc. Imádtam azt a hangulatot, amit ez a kis sziget hordozott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben Cseresznyének nem volt szerepe. Nem csak a könyvekért jártam a könyvtárba, hanem a tanácsokért, a menedékért, a mesékért, a kedves szavakért. Amikor a könyvtárban voltam, mindig fellélegezhettem, és nem csak azért, mert Cseresznye mindig ideadta a kétnyelvű (Román-Magyar) román kötelezőket, hogy könnyek nékül olvassam mondjuk a Baltagult, hanem azért, mert ott mindig megállt az idő és az igazán fontos dolgok kerültek előtérbe.