Hat nappali és egy esti osztály tanulói búcsúztak el az iskolától s diákéveiktől szombat délelőtt a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. Az ünnepség hagyományosan zajlott: miközben a Gaudeamust énekelték, a maturandusok s osztályfőnökeik végigvonultak az iskolán, útba ejtve a virágokkal feldíszített tanári szobát is, majd diákokból álló sorfal közepette az udvarra vonultak. Itt ismét a Gaudeamus eléneklése következett, s ünnepi beszédek hangzottak el.
Tóth Márta iskolaigazgató Ady Endre – A XXX. századból című verséből idézett. “Szép átálmodni magunkat a másba” (…), “de jaj annak, aki kihull a mából” – szólt a vers, s e sorok kapcsán tette fel a kérdést az igazgató: Értékes-e a mai Ma? Hol a helyünk a kusza világban? Lehet-e több, értékesebb az Ady szavai szerinti kínságos, és mégis szent mai Ma, mint távoli idők és tájak széppel kecsegtető világa? “A felnőtt is elbizonytalanodik, megtorpan néha, s annál inkább az életre lépő ifjú” – de “nem élhetünk más időben és más helyen, mint ami elrendeltetett számunkra, s nem falatozhatunk más tarisznyából, mint amit tanulóéveink fonalából szőttünk.” Az eltelt évek alatt a diákok közül sokan tettek tanúbizonyságot arról, hogy önmagukért, munkájukért felelősséget vállaló ifjakká váltak, hogy megtapasztalták az áldozatot igénylő, a kitartás árán létrejövő emberi alkotás örömét, hogy felismerték a következetes munka árán megvalósuló tudás értékét, de ugyanakkor megtalálták az önazonosság, identitástudat megtartó és mindig megújuló forrását saját magukban – hangzott el. A későbbiek során az igazgató példákat is említett – olyan diákokat nevesített, akik önmagukat győzték le, múlták felül. “Mellettük állunk, velük vagyunk, hogy az élet is derűs iskola maradjon számukra, víg üzenetet, hitet és erőt adó küzdelemben, a szeretetben” – kívánta nekik végül.
Van egy általános igazság: egyszer minden véget ér – mondta Kéry Hajnal főtanfelügyelő helyettes. De azért lesznek emberek, folytatta, akik a most végző diákok életének az elkövetkezendőkben is részesei lesznek, s az iskola maga is egy biztos pont marad számukra, mondta, majd jó szórakozát kívánt az esti banketthez. Ile Erzsébet tanfelügyelő az emlékezés és az ünnep jelentőségét hangsúlyozta. Arra bíztatta a maturandusokat: gondolják át az elmúlt évek történéseit, örömét és bánatát, s ünnepeljenek – s a búcsú napja életreszólóan teremtse meg lelki harmóniájukat.
Kolozsvári István római katolikus főtisztelendő arról szólt: alkalma volt átélni, amint a csíksomlyói búcsún 400 ezer ember énekelt együtt és kérte a Lélek kiáradását. Később azért fohászkodott: a Szent Lélek érintse meg a fiatalokat, hogy hinni és bízni tudjanak a jövendőben. Később Pater Pio szavaiból idézett, aki szerint Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, hangzott el később, s a főtisztelendő ezt az erőt kérte, hogy segítsen, hiszen sok megpróbáltatás jöhet még… Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadótanácsosa Csűry István püspök nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd János Evangéliumából idézte Jézus szavait: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” Később igazságos utat kívánt a végzősöknek s az égi paradicsomhoz vezető földi paradicsomot.
Duna József, a szülőbizottság elnöke is szólt a maturandusokhoz, majd Jakobi Zsuzsa évfolyamelső mondta el beszédében: rajtunk áll, hogy milyen jövőt építünk magunk és utódaink számára. Kötelességünk teljes emberekké válni, s eleget tenni a kettős feladatnak: megismerni a világot és egyben megtalálni helyünket benne. Dudás Ádám XI. osztályos diák búcsúztatta a tanulók nevében a végzősöket, majd az iskola szimbolikus kulcsát adták át a végzősök az utánuk következőknek. A X. és XI. osztályosok zenés verses összeállítással készültek, s az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.


 





Facebook