Kirándulásunk első napján  elfoglaltuk a szállásunkat Dunaföldváron, ez után ebédeltünk és megnéztük a vármúzeumot és a tájházat, majd meglátogattuk az ottani gimnáziumot, a Magyar László Gimnáziumot és meghallgattuk a város történetét. Este volt táncpróba, ahol a moldvai táncokat gyakoroltuk, amelyeket később együtt adtunk majd  elő.

Kedden a reggeli után szinte egyből elindultunk Soltra, ahol a gróf Vécsey- kúriában működő könyvtárba nyertünk betekintést. Hihetetlenül sok érdekes olvasnivalót találtam, melyeket alig várok, hogy megszerezzek és elolvassak. Könyvtárlátogatás után a révbérpusztai tanyára mentünk, ahol utazhattunk szekéren, ehettünk tejfölös lángost, tepertős pogácsát, és megleshettük, hogyan készítik  a patkót. Az ínycsiklandó ebéd után, mely közben citerán játszották el kedvenc népzenéinket, egy csikósbemutatóval örvendeztettek meg minket. Különféle mutatványokat csodálhattunk meg, többek között a híres Ötös Fogatot. Ez volt a legélménydúsabb nap az összes közül, személyes kedvencem volt.

Szerdán Paks felé indultunk. Út közben megnéztük a Lussonium katonai erőd maradványait, majd az atomerőművet látogattuk meg. A látogatóközpontban kísérletekre épített előadást tartottak nekünk, így mi is nagyon élveztük a fizikát. Úton a szállásra betévedtünk egy könyvesboltba, ahol mindenki kedvére válogathatott a könyvekből. A napot egy finom vacsorával zártuk.

Csütörtökön Szekszárdot jártuk be, meglátogatva a városi múzeumot (ahol mammut csontvázat is láttunk, valamint régi polgári és vidéki életterek berendezését, használati cikkeit), a városházát, valamint a Babits- emlékházat (ahol Dienes Valériának, a mozdulatművészet mesterének is volt szobája). Hazafele menet megkóstoltuk az egyik pincészet mustját (sajnos bort nem kaphattunk), ami a látvánnyal kiegészülve elkápráztatott minket. Este a diákokkal beszélgettünk, és közösen áttekintettük az együtt töltött időt. (Még a polgármester úr is örült az ottlétünknek, hiszen kétszer is megkeresett minket.)

A pénteki napot illetően megtanultunk együttműködni és tisztelni a másik felet. Először az iskolában ülhettünk be különböző órákra, utána pedig átismételtük a tanult moldvai táncokat. A csapatszellem minden erejét bevetettük egy eredményesen szép, csodálatos produkció érdekében. A búcsú volt a legnehezebb.

Szerkesztette - a X.A-s diákok közreműködésével: Izsó Evódia