A Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája (TUDEK) 2019. december 6-8. között került megrendezésre Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. A versenyre tíz szekcióba nyolcvan középiskolás diák dolgozatának nevezését fogadták el. A legfiatalabb indulóként a történelem, oktatástörténet, művészettörténet kategóriában mutatkoztam be, A Waffen-SS ruházata, felszerelése és fegyverzete az 1944-1945-ös magyarországi harcok idején című munkával és egy korabeli tárgyakkból berendezett kiállítással. Témavezetőm Fazakas Gábor tanár úr volt.

Hét éve foglalkozom első és második világháborús hadszintérkutással, továbbá egy éve hagyományőrzéssel is. Kedvenc korszakom a második világháború, és azon belül az 1944-1945-ös évek alakulatai, elsősorban öltözéküket és az ehhez tartozó felszerelési tárgyakat, valamint fegyverzetüket illetően.

Dolgozatommal arra tettem kísérletet, hogy bemutassam, az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján, hogyan fejlődött és alakult ki a Waffen-SS ruházata, felszerelése és fegyverzete az 1944-1945-ös magyarországi harcok idejére. Munkám során mindenféle szélsőséges nézeteket mellőzve, objektív megközelítésre törekedtem, történelmi tényekre alapozva.

Kutatásomhoz kiállítási tárgyakat, levéltári adatokat, hadszínterekről előkerült leleteket, a témával kapcsolatos szakirodalmat, hadijátékokon, katonai fesztiválokon látható viseleteket tanulmányoztam.

Előadásomban arra is rámutattam, hogy számtalan megvalósítás kötődik a vizsgált témához. Például a ruházat terén a terepmintás ruházat, az első álcaruha létrehozása, az Y-szíj, A-keret (sátorlap csajka tartója) meghonosítása, MP40, MP41 fejlesztése az Mp38-ból. Az egyenruhák alakulását és a géppisztolyok fejlesztését részletesen kiefejtettem, levonva a  következtetéseket, melyek szerint az első világháború után a győztes hatalmak által szétzúzott német katonai erő olyan fejlesztéseket és vívmányokat vitt véghez a második világháború végéig, melyeknek hatásai napjainkban is érzékelhetők.

Hatalmas élmény volt számomra a verseny, melyen az Oktatásügyi Minisztérium dicséretben részesítő oklevelét kaptam. Külön kiemelném a rendezvény mottóját, George Bernard Show szavait:

„ Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, hogy ott tartanak, ahol tartanak. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek jutnak előre a mai világban, akik nekiindulnak és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találják, hát kitalálják őket”.

Kecse Ákos 9. C