Idén is sor került a kétévente megtartott, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum, a bambergi Franz Ludwig Gymnasium és a fonyódi Mátyás Király Gimnázium közötti cserediák programra. A diákcsere bambergi részére június 25. és július 4. között került sor, majd hazaérkezésünk után egy nappal, július 5-én a németek is útnak indultak, hogy először Fonyódot, majd július 10-13. között Nagyváradot látogassák meg.
A nagyváradi csoporttal június 25-én indultunk el, és közel 16 órás út után meg is érkeztünk a gyönyörű, középkori bajor városkába, Bambergbe. Másnap ünnepélyesen fogadtak minket a Franz Ludwig Gymnasiumban, később pedig városnézésen vettünk részt, ahol megmutatták nekünk a város legszebb épületeit. Délután a polgármester köszöntött minket a városháza ikonikus, régi épületében. Június 26-án, kedden játékos, ismerkedős délutánt rendeztek nekünk menekültekkel és bevándorlókkal, később pedig a Hainparkban tartott sportdélutánon próbálhattuk ki magunkat. Az elkövetkező napokban olyan történelmi városokat látogattunk meg, mint Mödlareuth, Coburg és Nürnberg. A hétvégét mindenki cserediákjával és annak családjával töltötte, ők szerveztek nekünk izgalmasabbnál izgalmasabb programokat. Utolsó előtti ott töltött napunkon ellátogattunk cserediákjaink iskolájába, és még pár órájukra is beültünk velük. Megtapasztalhattuk, mennyire különbözik a két oktatási rendszer bizonyos vonásokban, és mennyire hasonlít másokban. Másnap reggel, július 4-én hazaindultunk, ám a diákcserének még korántsem volt vége.
A németek július 10-én, reggel érkeztek meg hozzánk. Elszállásolásuk után a német csoport fogadására került sor az iskolában, amelyen részt vett Makai Judit tanárnő is, aki elindította a cserediák programot. Ezután interaktív városnézés következett, ahol csoportos feladatokat teljesítvén fedezhettük fel városunkat. Másnap egész napos kirándulást szerveztek nekünk Temesvárra, amit mi is legalább annyira élveztünk, mint a németek. Csütörtökön a cserediákjaink a Caritasnál segédkeztek kertszépítésben és egyéb munkálatokban, délután pedig Székelyhídra látogattunk el, ahol sportdélutánon vehettünk részt, megtekinthettük a Petőfi Sándor Elméleti Líceumot és a székelyhídi árvaházat. Utolsó napunkon mi szerveztünk programokat a németeknek, amiben többek között medencézés, strandolás, sütögetés és városnézés is szerepelt. 8 órától búcsúestén vettünk részt az iskolában, hangulatos vacsorával és tortával koronázva meg a programot. A németek könnyes búcsú után éjfél körül indultak haza, ám nekik nem értek ezzel véget a kalandok, hiszen a visszafelé úton pár napra Budapestre is ellátogattak.
A cserediák program végére sok mindennel gazdagodtunk: életre szóló élményeket szereztünk, maradandó barátságokat kötöttünk, megismerhettünk egy, a miénktől olyannyira különböző kultúrát és országot. De ami a legfontosabb: megtanultuk értékelni az itteni a helyzetünket, a családunkat, a barátainkat, az otthonunkat.
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron