Január 29. és február 5. között az adys diákok belga barátokat fogadtak. A belgiumi Izegem városból jött tizenkét diák és két tanár lelkes támogatói voltak a cserediák-kapcsolat megvalósításának. Ittlétük alatt közösen meglátogattuk Budapestet, Nagyvárad nevezetességeit, eltöltöttünk néhány napot az aranyosláposi menedékházban, és büszkén mutattuk meg a Medve-barlang szépségeit is. A családi napon ki-ki családostul látogatott el szebbnél szebb helyekre. Az iskolánkat hasonló szeretettel mutogattuk, elidőzve a folyosókon a sok fénykép között, és megmutatva azt, hogy amink van, az sok diák és elkötelezett pedagógus munkáját dicséri. 
Ugyanakkor tevékeny programokban sem szenvedett senki hiányt az együtt eltöltött egy hét alatt: volt ott minden a síeléstől az önfeledt nevetésig, szánkózás és bowlingozás, sütés–főzés a különböző kulturális hagyományoknak megfelelően, és játszás, éneklés, versenyzés is. Hogy a sok élményt összegezzük, a diákok különféle témakörökben hasonlították össze a magyar, a román és belga életstílust, szokásokat, konyhát, iskolarendszert és nem utolsó sorban a környezetvédelemre való odafigyelést. A tanárok részt vettek a hagyományos szülői bálon is, amely iskolánk szülői közösségének összetartását jelezte számukra. A találkozó egy nagyon jó hangulatban eltöltött délutánnal és azt követően farsangi bállal ért véget, miután délelőtt mindenki bemutathatta az igen jóra sikerült projektjét. 
A tizenkét 11. osztályos adys diák és két projektvezető tanáruk, Nonn Andrea és Koncz Brigitta tanárnők áprilisban látogatják majd meg a belgiumi iskolát, és remélik, hogy további szép élményekkel és emlékekkel gazdagodnak majd. Újdonsült barátaik levonták a következtetést: nagyon jó kedélyű, szorgos, vendégszerető embereket ismerhettek meg bennünk, és remélik, hogy jövőre újból lesz esélyünk együtt dolgozni. Mert a tudást nem könnyű megszerezni, a diáknak akarnia kell tanulni, a szülőknek nem kis áldozattal támogatniuk kell őket, az iskolának pedig nyitottnak kell lennie a tanítás-tanulás minden formája iránt, és meg kell teremtenie a tudás átadásának minél jobb és élvezhetőbb feltételeit. Ugyanakkor a diákok ilyenkor rájönnek arra, hogy a nyelvtudás olyan kincs, ami kapukat nyit meg előttük, és számtalan lehetőséget tár eléjük.

Zárszónak csak annyit, hogy ilyenkor tanuló és tanár egyaránt elismeri, hogy adysnak lenni nemcsak jó, de kiváltságos lehetőség is. 

Koncz Brigitta