Március 24. és április 1. között sikeresen zajlott iskolánkban a magyar/román – belga cserediákprogram második fordulója. A projekt immár második éve az “Across Cultures” név alatt szerepel az iskolán kívüli tevékenységek között, de a barátság sokkal távolabb nyúlik vissza a múltba, egészen 2008-ba, amikor az első cserediák-kapcsolat kezdődött az Izegemi Prizma Campus IdP iskolával.

Az idén ismét 15 diák (9., 10. és 11. osztályos tanulók) vezető tanáraik, Koncz Brigitta és Nonn Andrea kíséretében vehetett részt ebben a különleges tanulási kalandban, ami nemcsak diáknak, de tanárnak is új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagította az életét. Ha a projekt első részében az Ady Endre Líceum próbált gazdag programokkal kedveskedni a vendégeinek, ezúttal a belga társaink tettek meg mindent annak érdekében, hogy mindenki jól érezze magát, és maradandó szép emlékekkel térhessen haza. A csaknem kilenc napos projekt első napján fáradtan, de kíváncsian szálltunk le a repülőről Brüsszelben, ahol nemcsak a kísérő tanárok, hanem az egész gyereksereg várt minket kedves, jóleső mosolyokkal, mintha csak az előző nap váltunk volna el Nagyváradon. A két óra buszozás után a szülők fogadtak az iskolában, ahonnan egy üdítő és rövid beszélgetés után ki-ki hazabandukolt kipihenni az izgalmas utazást.

A második napunk vidáman és napsütéssel indult. Csapatokban meglátogattuk a cipő- és kefegyárairól híres városkát, megcsodáltuk szépséges épületeit, az ismerkedést pedig egy festői szépségű parkban szervezett piknikkel zártuk. Itt mindenki kedvére csemegézhetett a közösen megosztott finomságokból. Vasárnap a családi nap keretein belül a gyerekek legnagyobb része a tengerpartra látogatott a családokkal együtt, másnap pedig lelkesen mesélte, hogy milyen csodálatos élményekben volt része, még ha a tenger nem is volt hajlandó felmelegedni a kedvünkért.

A hetet munkával kezdtük az iskolában, ahol a már Nagyváradon kialakult csapatoknak folytatniuk kellett az elkezdett projektet. Ezen belül minden csoport a vizsgák, dolgozatok előkészítésének fázisaival, nehézségeivel és az iskola által nyújtott segítséggel foglalkozott elmélyülten, amelynek a végeredményei a hét végén a szülők előtt is bemutatott kisfilmek voltak. Meg kell hagyni, mind a kreativitás, mind a jókedv arányos mértékben mutatta, hogy a munkában örömüket lelték a diákok. Hogy a jókedvnek minél több teret adjunk, a belga diákok magyarul, a magyar diákok pedig hollandul kellett megírjanak és eljátsszanak egy mindennapi helyzetet: volt, aki csodálatosan boldogult, de volt, ahol az összegabalyodott nyelvek féktelen nevetést váltottak ki. A délután folyamán meglátogattuk Ypres városát, egy csodálatos, de a történelem folyamán nagyon sokat szenvedett városkát, amit térképpel és mobiltelefonokkal fedeztünk fel egy nagyon ötletes interaktiv játék keretein belül. A napot a “Last post” megtekintésével zártuk, ami rendhagyó történelemóra is volt egyben, hiszen azoknak a katonáknak a sírjait látogattuk meg, akik arról a helyről indultak harcba az első világháború alatt, és sajnos sosem térhettek vissza.

Kedden aztán Brüsszel érdekességei tárultak elénk. Meglátogattuk a Parlamentáriumot, ahol egy interaktiv bemutató alatt mindenki a saját ritmusában, kedve szerint barangolhatott az Európai Unióban annak kezdeteitől napjainkig. Meg kell mondanunk, hogy a sok látnivaló között nem kevésbé érdekes volt látni azt, ahogy gyermekeink fülhallgatóval a fejükön üldögéltek vagy éppen felfedező útra indultak, és közben észre sem vették, hogy két órán keresztül tanultak. A város felfedezése egy csodálatos édességtúrával folytatódott, melynek során 15 helyszín  édességei kényeztettek és sarkalltak mindenkit a hallgatásra és az odafigyelésre. Említeni sem kell, hogy a végén már mindenki cukorszintje az egekben volt.

A szerda reggel ismét a projekteké volt, ekkor kellett mindenkinek véglegesítenie a munkáját és leadnia a már kész kisfilmjét. A délután szabad programot biztositott a diákoknak, míg a tanárok a projektben résztvevő pedagógusokkal és a házigazda Piet Pieters igazgató úr társaságában díszvacsora során beszélték meg a hét tevékenységeit.

Csütörtökön folytattuk a szórakozást Brugges városában, ahol ugyancsak csapatokba szerveződve jártuk be a macskaköves utcák és csodálatos épületek rengetegét. A nyugalom és a lelassult élet megtapasztalásával a szívünkben, élményekkel telve tértünk haza késő délután Izegembe.

Pénteken megtapasztalhattuk, milyen is az, amikor közel 2000 gyereknek szerveznek iskolanapot koncerttel, szinházzal, Dj-vel, büfével úgy, hogy minden úgy megy, mint a karikacsapás. Nagy élmény volt századmagunkkal néptáncot tanulni, önfeledten szórakozni, és aztán délután elmenekülni az eső elől. A cserediákoknak és szülőknek szervezett közös barbecue zárta a hetet. Az igazgató úr őszinte és szívből jövő szavai megerősítettek mindenkit abban a meggyőződésben, hogy az ilyen tevékenységek emberformáló hatásúak, és rendívül fontosak. Ünnepélyesen elhangzott a jövő évre vonatkozó meghívás is.

És amikor elérkezett a szombat, sokkal előbb, mint vártuk, mindenki sietve vásárolta meg az utolsó szuveníreket és szuszakolta be őket a már degeszre tömött bőröndökbe. Könnyes búcsút vettünk barátainktól, és megállapítottuk, hogy angolul tanulni és beszélni most már nem luxus, hanem szükség.

Reggel, még hajnal előtt érkeztünk, de nem mondhatnánk, hogy fáradtan. A gyerekek már szervezték az újabb közös programot.

Mit is mondhatnánk végszónak? Talán csak annyit, hogy ahol jól érzi magát a gyerek, ott tanul, ahol tanul, ott okosodik, így bízhatunk abban, hogy életrevaló, jó embereket nevelünk.