A cserediák- kapcsolat immár negyedik éve 17 adys diák belgiumi látogatásával zárul, akik tanáraik kíséretében vették a világot a nyakukba, és kisebb-nagyobb izgalmakkal elrepültek Belgiumba március 15. és 22. között. A szülők és gyermekeik lelkesen fogadták  a csoportot, és jó volt látni, hogy a viszontlátás öröme úgy magával ragadta gyermekeinket, mintha már családtagok lennének vendéglátóik körében. Most mi voltunk a vendégek, és rengeteg kérdés keringett fejünkben azzal kapcsolatban, hogy hogyan is fogunk részesévé válni ennek a nyugodt, "édességen élő" nemzet kultúrájának.

Folytatva az iskolai motiváció témáját, amit Nagyváradon kezdtünk el körüljárni, diákjaink számos ismeretterjesztő programban vettek részt, feltárva egyúttal Izegem városka múltját és jelenét is. Megtapasztaltuk, hogy a lazaság és nyugodt életvitel az előre jól megtervezett dolgoknak köszönhető, és annak, hogy a belgák nem szeretnek céltalanul járkálni. Izegemet csoportosan sétálták végig, kitűzött célpontokkal, még akkor is, ha az időjárás „nem volt egy leányálom”. Később Ypres várost járták be térképekkel és ötletes feladatokkal. Bizony az adys tájfutó palánták ragyogtak, amikor  a térkép a kezükbe került. Az okostelefon ezúttal munkára volt fogva, és mindenki lelkesen bizonyítgatta rátermettségét.  Rendhagyó történelemóra volt a látogatás az In Flanders Fields Museum-ban, (http://www.toerisme-ieper.be/en/page/334-339/wwi-in-ypres-.html) ami az első világháborúnak emel emléket egy hatalmas interaktív bemutatóval. Innen a Menin Gate-hez vitt az utunk, (https://www.visitflanders.com/en/things-to-do/attractions/top/the-menin-gate-memorial.jsp) ahol 1928 óta naponta felvonulással és koszorúzással tisztelegnek azon a katonák  emlékének, akik részt vettek a háborúban: szívszoritó pillanatok voltak elképzelni,  ahogy azon a kapun, ami alatt mi álltunk, ezrével mentek a fiatalok a vesztőhelyre.

Másnap Gentbe látogattunk el, egy szépséges középkori városba, ahol már csak a városnézés is időutazásnak tűnt. Hogy a jelenben maradjunk, meglátogattuk híres, modern művészeti múzeumát, ahol ki-ki elcsodálkozhatott az ember határtalan képzelőerején.

Természetesen Brüsszel sem maradhatott ki a csomagból. Diákjaink 14 helyszínre látogattak el, mindegyiket egy játékkal jelölve. A nyertesek a nap végén Brüsszel királyává, illetve királynőjévé lettek koronázva a város főterén, ovációk és hatalmas tapsvihar kíséretében. Természetesen mindenki megvásárolta az ajándéknak szánt csokit az otthoniaknak, és csak reménykedtünk, hogy határokat tudunk szabni mohóságunknak, és nem esszük meg még  hazaérkezés előtt J.  

A családi napon mindenki a befogadó családdal utazgatott akár a tengerpartra, Oostende-be, akár éppen a francia Calais-be, vagy a csodálatos Brugges-be. Utolsó előtti napunkon együtt meglátogattuk Izegem híres cipő- és kefegyárát, az Eperon d’Or-t (http://www.riebedebie.be/en/attraction/eperon-dor-tourism-and-industrial-heritage-site), ahol az érdekes bemutató mellett megcsodálhattunk néhány történelmi értékű cipőt és kefét. Ezek után a Van Honsenbrouck család vendégei voltunk Izegem legnagyobb sörfőzdéjében, a Bierkasteel-ben (http://www.bierkasteel.be/en), és ismét láthattuk, hogy a belgák a pontos és a tökéletes  munka hívei.

A hét alatt összegyűjtött anyagokból aztán minden csoport feladata az volt, hogy  kisfilmet készítsen az iskolai motivációról. Jó munkák voltak, csodálatos hét volt és emlékezetes utazás. Egész úton hazafelé élmények százait osztottuk meg egymással, és ahogy már számtalanszor mondtam, eldőlt ,hogy “tanulni jó”,  de nem mindegy, hogyan. Végszóként talán annyit, hogy a nyelvtanulás megannyi meglepetést és örömöt rejt magában: nemcsak egy diploma, hanem barátság, ismeretszerzés, és hatalom forrása annak a kezében, aki a birtokában van. Gyermekeink jelest kaptak erre a hétre!

Koncz Brigitta