A nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum és a hollandiai Rijnlands Lyceum Sassenheim közötti cserediák-kapcsolat második részére az idén április 11. és 18. között került sor. Az idei év újdonságaként a cserediákok nagy száma miatt két csoportban érkeztek a csapatok Hollandiába, mi a litvánok társaságában élvezhettük a hazaiak vendégszeretetét.
Az új felállásnak leginkább a projektek elkészítésében és bemutatásában volt jelentősége, mert a társaság négyes csoportokra lett osztva: egy litván, egy hazánkfia és a hozzájuk tartozó házigazdák voltak a csapattagok. Mivel a litván csapatot orosz kisebbség alkotta, a romániait pedig mi, magyarok, ezért egy új témát is javasoltak: a kisebbségek életét egy országban. Jellemző a hollandiai oktatásra, hogy nem a bejárt utak követése a cél, hanem az, hogy az újonnan kialakult helyzetekbe is betekintést nyerjenek a diákok, mindig az aktuálisnak, a mostnak a felismerésén van a hangsúly, hogy azzal tudjanak megbirkózni.
Bár a partnerségi kapcsolat alapja a közös munka, a projektek, azért az egymás megismerésében házigazdáink kellő fontosságot tulajdonítottak a kirándulásoknak, a közös játéknak is.
A Saint Bernardus idősek otthonában történt látogatás és jól sikerült szereplés után az adysok Leidenbe, a híres egyetemi városkába kirándultak, ahol a városnéző séta a De Valk malom-múzeumban kezdődött, és hagyományosan a palacsinta-étteremben végződött.
A szombatot nyugodtan átkeresztelhettük volna virágnapnak. 17 kocsi alkotta a mindenki által csodált virág-karnevált, melynek az idén az Evolúció volt a témája. Ámulattal néztük, hogyan tudták a helybéliek olyan ötletesen megtervezni, és gyönyörűen kivitelezni az alkotásokat, melyek a holland tulipántól a madarakon, állatokon és végül az embereken keresztül színesen és illatosan szemléltették azt, ahogy a világ az évezredek során előrehaladt. Még a zord hideg sem tudta diákjainkat elkedvetleníteni, ott álltak az esőben, később hóban, és a csodálattól még dideregni is elfelejtettek.
A családi-nap szabad reggele után néhányan már a Madurodamban, a Mini-Hollandiában találkoztak, de a hivatalos közös program a hágai strand egy részén, a Scheveningenen zajlott, ahol a kellemes és langyos napfényben a diákság a Robinson Crusoe nevű társasjátékban mérte össze tudását. A nem kevés ügyességet igénylő játék mind a résztvevőknek, mind a nekik szurkoló tanároknak tetszett, akárcsak az utána következő közös uzsonna.
Egynapi projektmunka után a tengerparti játékot egy csodálatos amsterdami kirándulás követte, ahol a diákok sétálgathattak a város varázslatos csatornái és jellegzetesen szép épületei között, valamint három különböző múzeum közül választhattak tetszés szerint: a Rijksmuseum, a Van Gogh Museum és az Anne Frank Huis-t látogathatták meg.
Virágokkal kezdtük, és virágokkal végeztük a hollandiai látogatást, mivel szerdán a Keukenhofot, a 36 hektáron fekvő virágoskertet tekintettük meg. Egy, kettő, tíz, száz, többszáz... készültek a gyönyörű fényképek a színpompás virágágyakról, s titokban azon búsultunk, hogy még nem találták fel az illatos fotózást, és azon is, hogy a látottakból egy ölelésnyit nem vihetünk magunkkal az otthoniaknak.
Ha már a szokásosnál kevesebben voltunk a sassenheimi iskolában, az idén előszőr a vendégfogadó szülőket is meghívták a projektek bemutatására, és az utána következő közös vacsorára. Ez kellőképpen motiválta az ottani diákokat is, és emelte a színvonalat.
A hollandiai út szorosan összekovácsolta csapatunkat, akik már induláskor is jó ismerősök voltak, ott méginkább igazi barátokként megértették, és segítették egymást. Az ottani szülőkkel való találkozás alkalmat adott arra, hogy a házigazdák elmondhassák, milyen jóérzésű, jólnevelt, kedves és barátságos fiatalokat fogadhattak otthonukban. Talán a mi gyerekeink is felfedeztek magukban rejtett tudást, tehetséget, melynek felismeréséhez kellett az új környezet, kellettek az új helyzetek. Egy biztos: csodálatos hetet töltöttunk Hollandiában, ahol a jókedv és a vidámság uralkodott, és játszva tanulhattunk az életről. Köszönet érte mindazoknak, akik ezt lehetővé tették.
Pallai Márta tanárnő
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron