A 12.F osztály diákjai megrendítő megemlékezéssel vettek búcsút a csütörtökön tragikus hirtelenséggel eltávozott osztálytársuktól. Matyi arcképe elé égő gyertyákat, mécseseket, virágokat helyeztek, és megható szavakkal, illetve Kosztolányi Dezső verssoraival köszöntek el tőle örökre. Az iskola igazgatói, tanárai és többi diákja is lerótta kegyeletét az iskolaudvar kápolnája előtt kialakított emlékhely előtt.

„Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

Kedves Matyi!

Tudom, hogy az alatt a 3 év és 2 hónap alatt, ameddig osztálytársak voltunk, nem beszéltünk sokat. Ha nagyon őszinte akarok lenni, talán azt is mondhatom, hogy alig beszéltünk. Ez nem azért volt, mert nem akartam, vagy mert te nem akartál, hanem azért, mert egyszerűen más érdekelt minket. Téged nem a mindennapi dolgok foglalkoztattak, szerettél érvelni, magyarázni, érdekeltek a különleges, elvont dolgok. Nem ismertelek jól, osztálytársi kapcsolat volt köztünk mindig, de ennek ellenére bátran mondhatom, hogy sok dolgot tudok rólad. Tudom, hogy mennyire okos voltál, hogy mennyire szeretted a történelmet, hogy mennyire érdekelt a háború és a fegyverek. Tudom, mert emlékszem, hogy hogy töriórán egy ember tudott MINDIG hozzászólni a témához: Te. Tudom, hogy szeretted az angolt és jó voltál belőle, mert angolórákon csak úgy ömlött belőled a szó, főleg olyankor, mikor érdekelt a téma. Tudom, mert emlékszem, mennyire rácsodálkoztam először, hogy mennyit beszélsz te, aki máskor könyvet olvastál.

Tudom, hogy nagyon szeretted az animet, tagja voltál az Anivárnak és hogy sok barátot szereztél ott. Mind tudtuk, mert észrevettük az aniváros pólódat, és láttuk a képeket ezekről az eseményekről, hogy ott vagy, és jól érzed magad. Tudom, hogy szerettél rajzolni és tudtál is, mert sokszor láttam rajzórán, hogy különböző motívumokat, kardokat rajzolsz. Tudom, hogy jó voltál matekből, mert amikor felemelted a fejed a padodról, a tanár majdnem mindig megdicsért a jó válaszaidért.

Tudom, hogy igazából szociális ember voltál, és szeretted a társaságot, mert emlékszem a budapesti és a miskolci osztálykirándulásokra, ahol együtt szórakoztunk és játszottunk. Hozzátartoztál a társasághoz.

Tudom, hogy jó ember voltál, hogy sok minden érdekelt, és hogy szerettek az emberek, a családod. Tudom, mert az osztálytársaid is szerettek.

Te hoztál egy döntést, amit nekünk el kell fogadni. Elfogadjuk, hogy többet nem ülsz ott az utolsó előtti padsorban, hogy többet nem szólsz hozzá témákhoz órán. Hogy többet nem ülsz padra hajtott fejjel, és nem jössz többet kontyba kötött hajjal akkor, amikor tornaóránk van.

Elfogadjuk, és csak bízunk benne, hogy neked most jobb. Tudjuk, hogy jó helyre kerültél, és hogy vigyáznak rád. Azt szeretnénk, ha te is tudnád, hogy soha nem fogunk elfelejteni, az emléked örök marad. Bennünk biztos.

Dézsi Kinga

Drága Matyi!

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy ilyen nap.

Semmi sem a régi már. Nehéz szavakba önteni érzéseinket, gondolatainkat. Itt állunk összeszorult torokkal, mélán bámulva magunk elé, és nem értjük, mi történt, csak keressük a miértekre a válaszokat.

Matyi már egy jobb világban van. Az a Matyi, akit mindenki szeretett és tisztelt, az a Matyi, akivel mindig lehetett mindenféléről beszélni, az a Matyi, akit mi egy rendkívül tehetséges, intelligens és jóravaló embernek ismertünk meg. Mindennek vége. Minden, ami szép és jó volt, egy csapásra köddé vált. Osztálytársunk elvesztése iszonyatosan nagy űrt hagyott maga után. Gyászoló szíveink fájdalmát csak a tudat enyhítheti, hogy barátunk már egy jobb világban van. Egy világban, ahol nincsenek társadalmi elvárások, nincs rosszindulat és nincs semmi, ami az elhunyt lelkek boldogságát akadályozhatná.

Drága Matyi! Nehéz elhinni, hogy az a pad az osztályban üres maradt. Hisszük, hogy az angyalok vigyáznak rád és Te csak pengeted a végtelen húrokat az idők végezetéig. Sosem fogunk elfelejteni, emlékedet örökre szívünkbe zárjuk.

Még mindig reménykedek abban, hogy valaki egyszer csak szól, hogy ez most egy rossz vicc, vagy egy rossz álom.

Most elbúcsúzunk tőled. Búcsúzik a 12.F osztály, osztályfőnököd, tanáraid, valamint mindenki, aki szeretett és tisztelt Téged.

Ég veled, Matyi! Nyugodj békében.

Gergely Előd