Múltidéző tárgyaink – fotókiállítás a családok legrégebbi tárgyairól

2021. június 08.

 

A fotót tekinthetjük kordokumentumnak.

Az új lecke címe a 10. osztályban: Fény és árnyék. A fény társa az árnyék, hasonlóan nélkülözhetetlen szereppel bír, mivel perspektívát, mélységet kölcsönöz a kiválasztott képnek.  Az árnyék is fő kompozíciós elem a képeken. Nem szerkezeti hibaként kell tekinteni rá, hanem inkább a kép mondanivalójának kiemelésére szolgál.

Az egyik tanóra végi házi feladatnak indult és egy hatalmas kalanddá nőtte ki magát ez a gyűjtemény, amely közel 100 képet foglal magába. Hogy még érdekesebbé tegyük mindezt: a család egyik legrégebbi tárgyáról kellett készíteni egy képet – tehát izgalmas kincskeresést is jelentett a diákok számára az online világ idején.

Volt, aki a padlásra mászott, volt, aki a dédi szekrényét kutatta, vagy a fiókban talált valami érdekes, régiséget. Vannak olyan tárgyak, melyek a II. világháború idejéből származnak. Megismerhettük általuk, milyen faládikóban tartották a dohányt, s a lámpást is, amit jelzésre használtak a katonák a fronton. Üknagytata 150 éves pipáját is megcsodálhatjuk, de van olyan is, ami a családban anyáról szállt a leányra generációkon keresztül. Nagyi kiscipője, dédi vásárfia, Máté papó hamuzója, a Singer varrógép és a Mangália rádió alakja is feltűnik előttünk. Van, ami az 1800-as évekből való, van, amire még a tanárkollégák is jól emlékeznek: porcelánfigurák, telefonkészülék, korsó, vizeslóca, rézmozsár, parázssal melegített vasaló.

A néző számára a kiállítás anyaga egyszerű, hétköznapi tárgyak együttese, viszont a családokat régi szép emlékek fűzik hozzájuk.

Egy híres fotóművész, Susan Sontag sorait idézve :

„Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.”

Nagyon ügyesen és lelkesen gyűjtötték iskolánk tizedikes diákjai ezeket a fotókat, meghallgatva nagyi meséjét a régiekről, nagytata visszaemlékezéseit tovatűnt fiatalságáról, értékelve és vigyázva hagyatékát, emlékét.

Kérem, fogadják nagyon nagy szeretettel ezt a kiállítást, a diákok szárnypróbálgatásait, kísérletezéseit, érdekes látásmódját.

 

 

                                                                    Czirják Enikő

                                                                                                                          




© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad