2018. október 29-30. között osztályfőnökünk vezetésével felfedeztük Máramaros szépségeit.

Máramaros megye a Kárpátok északkeleti hajlatában, a Tisza-folyó forrásvidékénél található. Ennek a tájnak nagy része erdőkkel, mezőkkel patakokkal teli csodaszép hegyvidék. A vidéknek a föld mélyén még mindig számottevő só, arany-, ezüst- és vasérctartalékai vannak, de a hatalmas területen elterülő gazdag erdei is felbecsülhetetlen értékkel bírnak. Máramaros legnagyobb vonzereje a fennmaradt élő falusi kultúra, a népviselet, az évszázadok óta változatlan, hagyományos falvak a faragott kapukkal és különleges fatemplomaikkal.

A kirándulásunk első megállója a szaploncai ’’Vidám temető’’ volt. Itt nem a szokványos melankolikus, búskomor hangulat fogadott minket. A temető története a 20. század első felére nyúlik vissza, és Stan Ioan Pătraș nevéhez fűződik, aki 1935-ben a hagyományosnál szélesebb fejfákat kezdett faragni, melyekre verseket is felvésett. A fejfákat román népi motívumokkal díszítették, egyik oldalukon az elhalálozott ember életét, a másikon pedig halálának körülményeit fogalmazták meg vicces versikék formájában. Mindnyájan elámultunk a hely morbid humorán.

Az egyik sírfelirat például a következő: „Itt nyugszom én idelenn, Braic Ileana  a nevem, volt öt leány gyermekem, isten tartsa valahányat, neked Griga megbocsátok, bár a késed belém vágtad, mikor leszúrtál részegen, de eltemettél tisztesen, itt a nagy templom tövén, te is megtérsz majd mellém."

A következő megállónk a Peri ortodox kolostor volt, amelynek temploma 78 m magas fatornyával Európa legmagasabb faépítménye. A kert és a hely békéje magával ragadja az oda látogatókat.

Az éjszakát Máramarosszigeten töltöttük, ahol még alvás előtt megtekintettük a Falumúzeumot, amelynek különlegessége, hogy Románia egyik legnagyobb ilyen típusú létesítménye. Itt lehetőségünk volt a természet őszi színkavalkádját is megcsodálni és aranyos mókusokat etetni.  A nap végén a ’’Perla Sighteteana’’ hotelben szálltunk meg. A finom vacsora elfogyasztása után a jókedv és egy  kis mulatság sem hiányzott a programból.

Másnap reggel meglátogattuk a Tisza egyik mellékfolyójának, az Izának az őszi színekbe és fényekbe öltözött  partját. Az Iza-parton épült szupermodern játszótéren az osztályunk kiélte gyermekkori vágyait. Az utolsó máramarosszigeti megállónk a híres Börtönmúzeum volt, amely a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. A két világháború közötti időszakban sok ember raboskodott itt,, melyek között volt miniszter, egyetemi professzor, egykori katonatiszt, de papok és püspökök is raboskodtak itt, köztük Márton Áron püspök az 1950-es években.

A múzeum megtekintése után elhagytuk Szigetet és elindultunk Nagybánya irányába.

Először Románia második legfelszereltebb planetáriumába néztünk be. Itt úgy éreztük magunkat, mintha a valódi csillagos égbolt alatt ülnénk, ráadásul elképesztően kényelmes székekben.  A látványról egy különleges vetítőműszer és a kiegészítő effektus-vetítők gondoskodtak. Ezután másfél óra erejéig  körülnéztünk Máramaros megyeszékhelyének központjában.

Mielőtt elhagytuk volna a varázslatos Máramaros megyét, még betekintettünk a koltói Teleki Sándor Emlékmúzeumba, amelyet nyugodtan nevezhetünk Petőfi zarándokhelynek is. Petőfi annyira kedvelte Koltót és a Teleki-kastélyt, hogy megkérte Teleki grófot, engedje azt át neki mézesheteire. Teleki szobát rendeztetett be a nászutas párnak és a személyzetet is szolgálatukba állította. Petőfi az itt töltött 20 nap alatt 28 gyönyörű verssel gazdagította a magyar irodalmat.

 A 18. század közepén épült barokk kastély napjainkra meglehetősen rossz állapotba került. Szerencsére elkezdődött az alagsortól a tetőzetig terjedő átfogó korszerűsítése. A kastélykertben megtekintettük Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egész alakos szobrát, Teleki Sándor mellszobrát, valamint a költő kőasztalát az egykori somfa alatt.

Koltónak búcsút intve elindultunk hazafelé. Utunk hosszú volt, fárasztó, de gyönyörű és szerintünk mindenki sok-sok élménnyel gazadagodott ez alatt a két nap alatt.

Bakos Dóra, Bíró Timea, Puskás Ágnes