Verőfényes napsütésben búcsúztak szombaton délelőtt alma materüktől a nagyváradi Ady Endre Líceum tizenkettedikes diákjai.
A világjárvány sok tekintetben felülírta a megszokott oktatási rendet, és félő volt, hogy az idén is elmarad a ballagás, mint történt az az elmúlt évben, de végül a szigorú járványvédelmi előírások betartása mellett sikerült megtartani szombaton az Ady Endre Líceumban is ezt a felnőtté válás folyamatában kiemelkedően fontos eseményt. A járványhelyzetre való tekintettel egy új ötlettel rukkolt elő az iskola: a végzősök nemcsak a tanintézmény falain belül, hanem azt elhagyva is ballagtak, így a Fő utcán is felcsendült a Gaudeamus igitur.
A tanévzáró ünnepséget szokásos módon a tanintézmény sportpályáján tartották meg. Itt elsőként Vad Márta, az iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve azt, hogy a világjárvány megváltoztatta az eddig megszokott tanár-diák viszonyt, a pandémia idején ugyanis pedagógus, diák és szülő együtt tanult az online világ fogságában. „Fiatalon kellett megtapasztaljátok a bezártságot, az egymástól való elszakítottságot, az online együttlét fals valóságát. S ha mérlegre teszitek ezt csak az elmúlt hetek történéseivel, egy dolog bizton állítható: a tárgyi tudás elmaradása pótolható, idő és akarat kérdése, de az együttlét, a közösen átélt percek élménye, a dalok és csínytevések nem pótolhatók.” Szabó József nagyváradi önkormányzati képviselő, Cseke Attila fejlesztési miniszter kabinetfőnöke hangsúlyozta, hogy adysnak lenni igazi érték, amit érdemes tovább vinni az életbe. Megemlítette azt is, hogy az iskola épülete megújul úgy, hogy az épület megőrzi varázsát, de modern körülményeket tud majd biztosítani az itt tanulóknak.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke beszédében kiemelte, hogy úgy tűnik, a 21. században minta szűkülne az Istent keresőknek a köre. Egy olyan világban élünk, amelyben kultúrák válságban vannak, amelyben vannak helyzetek, amikor eszmék próbálják elcsavarni a józan észt, sőt, már a Szentírást is meghamisítják. De most is szól az isteni üzenet: „Ne félj, mert én veled vagyok!” Az embernek, hogy elmúljon a félelme, arra van szüksége, hogy meghallja ezt az üzenetet, és engedelmeskedjen Isten akaratának.
Felszólalt Dézsi Enikő leköszönő szülőbizottsági elnök, majd Szakács Ágnes tizenegyedikes diák búcsúztatta a végzősöket, míg a tizenkettedikes diákok részéről Drăgan Anna olvasta fel könnyeivel többször is küszködve szép, megható búcsúzó beszédét. „Búcsúzunk, de nem felejtünk. (…) Ezennel köszönjük mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, amik most vagyunk. Búcsúzunk azoktól, akiket nem szükséges néven szólítani, mert érzik, hogy róluk van szó”. A végzős diák reflektált a világjárvány miatti különös állapotokra is, ennek kapcsán elmondta: „A legfontosabb, amit tanultunk, a Carpe diem! Élj a mának! – mert holnap már más világban ébredhetsz. Az nem szokatlan a mi korunkban, hogy azt érezzük, mindent értünk és megváltoztathatunk, és lehet, most az egyszer, ebben a szokatlan világban tényleg így van.”
Majd az elismerések átadása következett. Vad Márta tudatta, hogy a most lezáruló tanévben a 128 végzős közül heten színtízessel végeztek, hetvennyolcan 9,50 feletti, huszonkilencen 9–9,50 közötti átlaggal teljesítették az évet. Rendhagyó módon az idei tanévben három diák is átvehette az évfolyamelsőnek kijáró elismerést, azon egyszerű oknál fogva, hogy Divin Judit, Árva Norbert Ákos és Bede Ákos színtízessel végezték el a négy évet. Az évfolyam második Bakos Dóra lett 9,99-es, a harmadik pedig Baczoni Boglárka 9,98-as négyéves átlaggal. Rendkívüli igazgatói elismerésben részesült Árva Norbert Ákos, Divin Judit, Drăgan Anna és Zatykó Noémi, valamint Gergely Előd, aki a „bentlakás lelke, mozgató rugója volt.” Elismerést nyújtottak át a reprezentatív szülői bizottságtól búcsúzó szülőknek, valamint a végzős diákok osztályfőnökeinek is. Az ünnepséget rövid műsor zárta, majd felcsendültek a Szózat hangjai, ezt követően pedig a végzősök engedték el az addig a kezükben tartott lufikat, melyek felszálltak a magasba, ahogy remélhetőleg a most búcsúzó diákok is szárnyalni fognak az életben.
https://www.erdon.ro/kozelet/helyi-kozelet/ballagas-az-adyban-bucsuzunk-de-nem-felejtunk-3708649/
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron