Idén sem maradt el a megemlékezés az Ady Endre Elméleti Líceumban, viszont most a szokásos adys műsor mellett a debreceni Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnázium is velünk együtt ünnepelt.

Az Ady Líceum műsora

Az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékeznünk kell, hiszen ők hazafiságunk példaképei, akik megmutatták, hogy összetartással érhetőek el a nagy dolgok, és ez ugyanúgy, ahogy a 19. században, úgy ma is igaz. A legkevesebb, amivel megköszönhetjük a márciusi ifjak odaadó munkáját az az, ha március 15-én viseljük a kokárdát, és szívünket piros, fehér és zöld színekbe öltöztetjük. Az Ady Endre Elméleti Líceum diákjai egy rövid, összefoglaló műsorral kívántak emléket állítani nagyjainknak. A műsor a 48-as eseményeket tömören összegezte, pár diák szétosztotta a magyar nemzet akaratát körvonalazó tizenkét pontot a közönségnek, verseket szavaltak, mint például Petőfi Sándor, a szabadságharc egyik legkiemelkedőbb alakjának mindenki által ismert versét, a Nemzeti dalt.

A debreceni szakgimnázium műsora

Debrecenből érkezett vendégeink, a Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnázium diákjai, miután végignézték a mi iskolánk előadását, ők is csatlakoztak, hogy méltóképp emléket állítsanak a forradalmároknak. A Magyarországról érkezett diákok szerint ,a költészethez irányuló kerülőút” mindaz az emberi fogalom – szeretet, élet, szabadság –, amely nem racionálisan, logikai szinten megmagyarázható hasznot ad a népnek, hanem filozófiai szempontból, erkölcsileg, lelkileg építi a magyar ember személyiségét és jellemét. Ennek értelmében ők is olyan lélekhez szóló verseket szavaltak, mint Reményik Sándor – Eredj, ha tudsz vagy Petőfi Sándor – A szabadsághoz című költeménye. Trombita és fuvola hangja fokozta a hangulatot, majd a teremben különböző helyeken ülő diákok egymás után felálltak, és egy nemzeti összetartásról szóló idézetet ismertettek a közönséggel.

Minden magyar testvér

A rövid kis előadás végén közösen elénekeltük a Himnuszt. Az éneklés közben érezhető volt a magyar nemzet összetartó ereje, amely ha több idegen országba is kerül el a magyar ember, annak lelkét akkor is itthon tartja. Az Egyenlőség, Szabadság, Testvériség nevében, úgy hiszem, hogy méltón tisztelegtünk, együtt, összefogva az értünk meghalt magyar forradalmárok előtt. A megemlékezést követően a debreceni diákokat körbevezettük iskolánkban, és végül Szacsvay Imre szobránál főhajtással és egy rövid emlékezéssel tiszteleghettünk közösen a két országból – Románia és Magyarország – érkező EGY magyar nemzet nevében.

Jock Evelin, XII.A