1848. március 15-ére emlékeztünk ma. Immár 170 év telt el azóta, hogy történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát, óráit, napjait élte át a pesti ifjúság. Cselekedetük történelmi érvényét még a szabadságharc legyőzésének tragédiája sem törölheti el. 1848-ban a nemzeti függetlenség, a szabadság kivívása és a polgári haladás volt a tét. Nemzetünk életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amely által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség összetartozását. Az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékeznünk kell, hiszen ők hazafiságunk példaképei, akik megmutatták, hogy összetartással érhetőek el a nagy dolgok, és ez ugyanúgy, ahogy a 19. században, úgy ma is igaz. Az Ady Endre Elméleti Líceum diákjai egy rövid, összefoglaló műsorral kívántak emléket állítani nagyjainknak. Az ünnepi beszédben Oltean Márk, 10. E osztályos tanuló arra hívta fel a figyelmet, hogy  mennyire fontos a fiatalok számára emlékezni a múlt nagy eseményeire, és hogy az elmúlt századok értékei számunkra is értékek:  ,,Ma is kell, hogy legyen hitünk, a szabadságot ma is értékelnünk kell. Legyen közös akaratunk. És együtt tudjuk, hogy milyen életet szeretnénk élni. Ma is azt kívánjuk: legyen béke, szabadság és egyetértés.”      

        Az előadást Ardelean Klementina és  Apáti Timea, az iskola történelemtanárai, és Buna Boglárka zenetanárnő készítették elő, a IX. D, X. A, X .C, X. E és XI. A osztályos tanulók közreműködésével. A műsor a 48-as eseményeket tömören összegezte, pár diák szétosztotta a magyar nemzet akaratát körvonalazó tizenkét pontot, verseket szavaltak, népdalok hangzottak el Halász Dóra és Baranyi Tünde előadásában, diáktársaik zenei kíséretében.

Az előadás végén közösen elénekeltük a Himnuszt.  Délután Szacsvay Imre szobránál az iskola diákjai részt vettek a megemlékező ünnepségen és a Petőfi-szoborhoz induló fáklyás felvonuláson.

Apáti Timea, Ardelean Klementina