Meghitt hangulatban, a korábbi alkalmaknál jóval kevesebb résztvevővel zajlott az öregdiákok találkozója az idén. Vad Márta iskolaigazgató fogadta az egybegyűlteket a tanáriban, s köszöntő szavait megelőzően elmondta: ez egy különös év, ugyanis, mint kiderült, nappali tagozatok nemigen végeztek sem ötven, sem hatvan évvel ezelőtt. Ötven éve ugyanis változott az oktatási rendszer, azaz tizenegyről tizenkét évre módosult az érettségit megelőző tanévek száma, így abban az évben senki nem végzett nappali tagozaton, csak estisek, ők viszont elég ritkán szoktak megjelenni a találkozókon.

Eljött viszont a hetven éve végzett Molnár Bene Katalin, aki könnyes szemmel vette át az őt megillető rubinoklevelet. Megtudtuk: az Állami Magyar Tanítónőképző diákja volt, mely pont abban az évben, amikor érettségizett, egybeolvadt a Szent Orsolya zárda tanítóképzőjével. Ő maga soha nem tanult a jelenlegi Ady-líceumban, az utolsó évet a kecskeméti zsidó líceumban végezte, ahol a tanítóképző épp helyet kapott, de az évfordulókat mindig itt ünneplik. Harminchét éven át tanított, ebből tizenöt évet Szalontán, a többit pedig Nagyváradon, s a biharpüspöki iskolából ment nyugdíjba 1985-ben. Leginkább az utolsó osztályának diákjaival tartja a kapcsolatot, hozzájuk mintha jobban kötődött volna, mint a többiekhez, „anyjuk is voltam, s ők is érezték a kötődést” – emlékezett vissza. Elbüszkélkedett két unokájával és négy dédunokájával, s boldogan újságolta, hogy hamarosan Bukarestbe utazik, a legkisebb dédunoka keresztelőjére.

Vad Márta felolvasta mind a nyolc 48-ban végzett diák nevét, s a mindegyikük számára név szerint kiállított rubinokleveleket átadta Molnár Bene Katalinnak, aki megígérte, hogy ezeket el fogja küldeni nekik. A későbbiek során megjelent Porcza István Ferenc is, aki ötven éve végzett az Adyban, esti tagozaton. Ő is oklevelet kapott.

A szombati találkozón megjelentek közül a legtöbben a 65-ben végzett XI. A egykori diákjai voltak, akik minden évben június utolsó szombatján szoktak találkozni, de ezúttal a találkozót „egybeolvasztották” az összes régi évfolyam számára szóló öregdiák találkozóval. Mint megtudtuk, az iskolai összejövetel után – amint az már hosszú évek hagyománya – egy közeli vendéglőben folytatták az ünneplést.