Az utolsó együtt töltött “Zöld” hetünk

2024. április 27.

Az utolsó együtt töltött “Zöld” hetünket lázas tervezgetés előzte meg: takarítsuk meg a Kőrös-partot a szeméttől, nézzünk szét a városban, hogy hogyan érvényesülnek a nemrég felállított gyönyörű virágkölteményeket hordozó edények, menjünk el barlangászni, másszunk hegyet! Aztán csak esett az eső reggel, csorgott délben, szakadt este, napokon át. Még tiszta szerencse, hogy az érettségire felkészítő tanáraink megszántak, és tömtek belénk egy kis mateket, románt, infót, magyart és fizikát is, hogy legalább hasznosan töltsük az időt, ameddig a napsütésre várunk.

Jó sokáig várhattunk rá, az biztos…

De az utolsó napra elszégyellte magát a természet is, hogy ily módon kibabrált a diáksággal, és megmutatta, milyen lehetett volna ez a hét. Tündökölt, ragyogott minden, egy csomó szépség tárult elénk, körülöttünk minden élőlény a maga nyelvén zengte az élet véget nem érő himnuszát, és vallotta, kiabálta, hogy élni jó, élni szép, az élet Isten ajándéka, becsüljük meg, és legyünk méltók hozzá, és a helyhez, ahonnan jövünk, és ahonnan messze földre is elvisszük majd e hely üzenetét: itt ÉRTÉKEK vannak, vigyáznunk kell reájuk!

XII.C.

 




Órarend 



Gimisek oldala


Egy polc, egy könyv

A könyvtáros ajánlata

"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron



 



 

© 2016 Ady Endre Líceum Nagyvárad