2022. június 06.
Mindörökké adysok: Ciucur Antonius
Ha pedig csak címszavakban, vagy kevés szavas mondatokban kellene felidéznem az 1992. szeptembere és 1996. júniusa közti időszakot, akkor ilyenek jutnának az eszembe: bangladeshi pionírok, illetve Bangladeshnek egyéb kontextusokban való gyakori emlegetése, egy dögös szőke csajnak az időnkénti hazakísérése, almacsutkák landolása, tanárnői sértődés egy vélt beszólás miatt, hajnali 7 órára való menések kötelező plusz matekórákra. 2022. június 03.
Mindörökké adysok: Tóth Tünde
Boldog évfordulót és még sok szorgalmas, tehetséges és rebellis diákot kívánok. Mert az is kell. Hidd el! 2022. június 02.
Mindörökké adysok: Oláh Ildikó
(...)a képzőművészet és a divat promoválásával is foglalkozom, egy nonprofit kezdeményezés keretein belül, esélyt és reflektorfényt biztosítunk a kreatív tehetségeknek. Ők sok esetben olyan személyek, akik kilógnak a sorból, másképp látják a dolgokat, több árnyalatban látják a világot és sokszor úgy érzik, hogy nem érti meg őket a környezetük. 2022. május 31.
Mindörökké adysok: Moldovan Felix
Az Ady felcseperedésem legfontosabb pillanataiban egy olyan értelmezhető keretrendszert adott, amely megteremtette annak a lehetőségét, hogy az az ember legyek, aki ma vagyok. A számonkérő szigor mellett jelen volt még - a tanárok és a diákok körében egyaránt - az emberi minőségnek egy olyan ritka csoportosulása, amely garantálta a szellemi és lelki fejlődést. Adysnak lenni mai napig büszkeség.
2022. május 30.
Mindörökké adysok: Vígh Barbara
Lételemem, hogy mindig valami újat tanulhassak, és új élethelyzetekben kipróbálhassam magam. Az egyik új szerelem az életemben a holisztikus gyógyászat és az aromaterápia. Közel egy éve már, hogy ezzel is foglalkozom, talán csak egy hobbi, talán több annál, ezt majd a jövő eldönti. 2022. május 27.
Mindörökké adysok: Smith (Galambos) Andrea
Life Coach és szemléletmód mentor vagyok, afféle hivatásos álmodozó és útkereső. Számomra ez az álomfoglalkozás, viszont ahhoz, hogy szépen meg tudjak élni belőle, vállalkozóvá, marketingessé, szövegíróvá, ügyfélszolgálatossá, webdesignerré - szóval egy online vállalkozói mindenessé kellett válnom. 2022. május 26.
Mindörökké adysok: Besenyei Kata
Eltekintve a csatornáktól, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezetékhálózattól, mit adtak nekünk a rómaiak?! (Brian élete)
2022. május 25.
Mindörökké adysok: Szilágyi Gyula
Néha jó visszarévedni az elmúlt eseménydús évtizedekre. A mi generációnk, akik 1956-ban, mint utolsó tízosztállyal végzősök, sok esemény szemtanúi voltunk, és – akik élünk – vagyunk is. 2022. május 24.
Mindörökké adysok: Demkó Szekere Zsuzsa
2022. május 23.
Mindörökké adysok: Virágh Edina
...felnőtt fejjel teljesen más szemszögből látom az iskolást, a tanítást és a tanárokat is. Ami biztos, hogy akikkel az iskola négy éve alatt kapcsolatba kerültem, legyen az tanár vagy tanulótárs, sokban hozzájárult, hogy az legyek ma, aki vagyok. 2022. május 20.
Mindörökké adysok: Nagy Norbert
Az adys évek végére nyilvánvalóvá vált számomra, hogy tanáraink kedveltek és örültek nekünk. Ebből aztán
olyasfajta „ősbizalom” alakult ki bennem, amivel később számos akadályt sikeresen le tudtam
küzdeni. Köszönet azon tanároknak, akik pedagógusok is voltak, és hivatásuk során
„emberségről példát, vitézségről formát” (Balassi) adtak nekünk.
2022. május 19.
Mindörökké adysok – Tutorné Guba Adél
(...) a könyvek szeretete lett a lelki menedékem. Egy-egy könyvet kinyitva egy másik világba kerülhettem, ahol eltűntek a gondok, és ahol az lehettem, aki csak szerettem volna lenni. Egy könyvtár mindig a csodák világa, ott bárki lehetsz és bármi megtörténhet, és minden probléma eltűnik.
2022. május 18.
Mindörökké adysok: Józsa Erika
1971-től 1985-ig, a RTV Magyar adásának bemondónője, riportere, ugyanakkor országszerte turnézó zenész. Horváth Károllyal megalakítják a Concorde, majd aTáltos RT és aTáltos együttest. 1986-tól kezdve Ausztráliában lapszerkesztő, író, rádió- és tévébemondó, a Duna TV és MTV ausztráliai tudósítója. Férjével, Demian József filmrendezővel számos dokumentumfilmet forgat Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Amerikában. Mindezekkel párhuzamosan az újságírói mellé megszerzi az Information Science diplomát, ami a Sydney Egyetemen 20 évig tartó alkalmazást eredményez. 2016-tol feladja egyetemi állását, hogy ismét a zenére, készülő új játékfilmjükre koncentrálhasson. 2022. május 17.
Mindörökké adysok – Székely Tekla
Alázatosság és szorgalom nélkül ma nem itt lennék. 2022. május 16.
Mindörökké adysok: Páczkán Fatima
Fontos számomra, hogy milyen körülmények között, milyen emberekkel dolgozom és hogy olyan terméket vagy szolgáltatást képviseljek, ami minőségi, nem rombol és nem használ ki embereket, közösségeket. (...)kedvesen, nyitottan, őszintén fordulok a környezetemhez, legyen szó barátokról vagy idegenekről. 2022. május 13.
Mindörökké adysok: Tüzes Péter
Mert bizony csintalanok, haszontalanok voltunk mi is, kisebb-nagyobb kópéságainkért más iskolában, más osztályban, vaskalapos osztályfőnök kezében, fájó büntetést is kaphattunk volna. Kezdtünk tényleg másokká, szerencsésekké válni. Kirándulni jártunk - más osztály nem nagyon. Közmunkára mentünk - más osztály lehet ellógta, nekünk eszünkbe sem jutott. Jó móka volt, ahogy jó móka volt kigyalogolni a Félix fürdőbe, kék honvédő egyenruhánkban. 2022. május 12.
Mindörökké adysok: Szilágyi Zsolt
Kicsiben minden előfordult, ami aztán később az életben is. De itt volt valamilyen biztonság. Mert éreztük, hogy a tanárok vigyáznak ránk, vagy akarnak reánk vigyázni. Hogyan, hiszen alig ismernek?!
Meg azt is éreztük, hogy szeretik az iskolát. Áldozatot, vállalnak érte, kockáztatnak! Utólag, csak később döbbentem rá, hogy ez bizony a szeretet egy nagyon tiszta formája. Így egyszerűen.
2022. május 11.
Minörökké adysok: Zelina Márton - nyugalmazott tanár
„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Úgy éreztem, hogy a tapasztaltabb tanárok szeretettel és jóindulattal fogadtak és hasznos tanácsokkal láttak el. Hálás köszönet ezért Péter Sándor, Márton Péter, Kővári Emil tanár uraknak és még sokaknak. 
2022. május 10.
Mindörökké adysok: Finta Dorina - nyugalmazott tanár
Mert én szerettem itt tanítani. Szerettem a múltat idéző épületet, a kollégákat, akik kiváló szakemberek voltak, de mindenekelőtt az intelligens, nyiltan vélemenyt nyilvánító, mindig kész poénnal rendelkező diákokat. 2022. május 09.
Mindörökké adysok: Csuzi István
...hamar felnőttünk, majd sokan a nagyvilágba szétszéledtek, de szerencsére itthon is maradtunk elegen. Örömmel mondhatjuk, (majd’) mindenki sikeresen megállta a helyét az életben és karrierjében… Bárhol légy, bármi lettél, a “mi iskolánk” akár egy szent kötelék, ott van velünk, tudjuk, hogy együvé tartozunk! És maradunk örökké, bár sokan hiányoznak már generációnkból, sajnos nem ritka egy halálhír, pótolhatatlan űr marad helyettük. Emlékük örök!
2022. május 06.
Mindörökké adysok: Deverdics Éva
A gyász fogalma nem hagyott nyugodni, éreztem, hogy ezzel nekem még sok dolgom van. Gyászfeldolgozást segítő csoportvezető képzésre jelentkezve elindultam egy öngyógyító és másoknak vigaszt nyújtó hivatás útján. 2022. május 05.
Mindörökké adysok: Szilágyi Judit
Az én váradiságom egy Ady vers, egy szomorúfűz árnyéka a Körös parton, egy kávé mellett üldögélés a főutcán, egy előadás a színházban, egy találkozás egy régi ismerőssel. 2022. május 04.
Mindörökké adysok – Fodor Gábor
Némileg közhelynek hangzik, de ez kb. az iskola feladata: irányt adni hormontúltengéses fiataloknak, hogy kezdjenek magukkal valamit. 2022. május 03.
Mindörökké adysok - Benczi Boglárka
Az évek alatt kialakult barátságok a mai napig élnek, a rengeteg élmény, pl. az aranyosi kirándulások Závóval (Závodszky Tamás tanár úrral), Koncz Brigivel és az osztályfőnökünkkel, Barát Enikővel, rengeteg élményt adtak. De említhetném az utat Belgiumba, ahol Koncz Brigi és Tódor Éva tanárnők idegeit tépáztuk. 2022. május 02.
Mindörökké adysok – Varsoczkyné Szilágyi Julianna
Varsoczkyné Szilágyi Júliánna vagyok, 1948-ban kerültem a jelenlegi Ady Endre Líceumba, a tanítóképzőbe, és 1952-ben ballagtam. Akkor az iskolába csak lányok jártak. Az első része az iskolának volt a líceum, a ,,Sóhajok hídján’’ mentünk át a tanítóképzőbe (a hátsó épületbe). 2022. április 15.
Mindörökké adysok – Starkné Szilágyi Erzsébet
Örvendek és boldog vagyok, hogy állandó, tartalmas, hasznos munkával éltem éveimet, százával lettek barátaim a volt tanítványaim, munkatársaim közül. Most mi marad: megírom az Útinaplókat, csak legyen rá időm, közel a kilencvenhez! 2022. április 14.
Minörökké adysok - Kele Brigitta
Düsseldorf, Peking, Japán, Strassbourg, ahol három különböző alkalommal léptem fel. Épp tavaly nyáron énekeltem az opera repertoár egyik legszebb és legnehezebb szerepét Cso-cso-szánt Puccini Pillangókisasszony című operájából. Énekeltem két ízben a New York-i Metropolitan operában és Új-Zélandon is. 2022. április 13.
Mindörökké adysok – Nagy Péter
Bele sem merek gondolni, hogy egy mai ötödikes az Adyban egyszerre kell megküzdjön iskolai feladataival, helyt kell állnia a közösségi médiában, kezelnie a klímaszorongást, feldolgoznia a világjárványt és a szomszédban dúló háborút. 2022. április 12.
Mindörökké adysok: Wagner Márta
(...)becsületre, tiszteletre, találékonyságra neveltek, arra, hogy az életben bármi történik, mindíg van egy kiút, van megoldás. 2022. április 11.
Mindörökké adysok - Márton Katalin
(...) a mindennapi kapcsolat a gyerekekkel energiával tölt fel, így már hozzám tartozik, úgy mint a papírmerítés vagy a tűzzománcozás, mert júniustól szeptemberig alkotó vagyok, szeptembertől júniusig pedig tanár… 2022. április 08.
Mindörökké adysok - Bartos-Elekes Zsombor
A díszlettől elvonatkoztatva látom az emlékeimből forgatott filmet. A századfordulón a fővároshoz hasonló, leghaladóbb szellemű alföldi, tiszántúli város a határ mellé szorulva elveszítette központi szerepét, peremre került, lendülete alábbhagyott, de új szerepet igyekszik felvenni, hogy nyugati kapuja legyen egy olyan területnek, Erdélynek, amelyhez addig nem is tartozott. 2022. április 07.
Mindörökké adysok: Pásztai Zoltán
Úgy érzem, hogy hivatásom jól végzem és mégis arra eszméltem, hogy sokak elsőszámú ellenségévé lettem, mivel a szelektív gyűjtést sokan kényelmetlennek érzik, pedig ez egy szükséges rossz ahhoz, hogy utódainknak egy tisztább, jobb világot vagy legalább olyat hagyjunk, amilyet mi kaptunk. 2022. április 06.
Mindörökké adysok - Sall László
mit akarsz kivenni s akkor mondtam sékszpír hamlet s akkor azt mondta hogy: jaj hát két könyvet nem lehet egyszerre kivenni. 2022. április 05.
MIndörökké adysok: Benedek Réka
A legfontosabb, amit egy lázadozó tinédzser kaphat, az a megértés. A sok hülyeség ellenére, amit elkövettem és mondtam, az iskola valahogy mégis elfogadott olyannak, amilyen voltam. A tanárok tudták, hogy ez csak egy állapot, amiből előbb-utóbb mindenki kikecmereg. 2022. április 04.
Mindörokké adysok: Bárány Zsolt Béla
250 év. Kimondva talán nem is tűnik olyan soknak. Aztán eszembe jut, hogy 1848 mindössze 174 éve volt, vagyis a márciusi ifjak akár ezen iskola falai között is meghúzhatták volna magukat. Így már mindjárt soknak tűnik a kettőszázötven. Elképzelhetetlenül soknak. 2022. április 01.
Mindörökké adysok: Kovácsné Magyari Hajnalka
A rendszerváltás után eltűnt az egyenruha, jött helyette a szakadt farmer, kockás ing, bakancs. Bár egyenruha nem volt, de az uniszex öltözködés miatt mindenki ugyanúgy nézett ki. Ezért bár az elvekkel és adys érzéssel azonosultam, az uniformizálás alól továbbra is kibújtam. 2022. március 31.
Mindörökké adysok - Körösvölgyi Edit néni
A Sóhajok hídjának neveztük a hátsó új épülettel összekötő folyosót, gyönyörű volt, ott voltak a zongorák, mert a zeneoktatáson is nagy hangsúly volt. Mi ültünk lent az udvaron a szépen gondozott kertben és a kiszűrődő zenedarabokban gyönyörködtünk. 2022. március 30.
Mindörökké adysok - Kőrössi P. József
Tisztelt szerkesztő elvtárs! Ne haragudjon, hogy levelünkkel íróasztalán lábatlankodunk… 2022. március 29.
Mindörökké adysok: Sándor Zsolt
Várad nekem a diákéveket jelenti, az első szerelmet, a hosszú sétákat a múzeumkertben, a lábam alatt ropogó őszi faleveleket a Kanonok sornál, a szomorúfűzeket a Körös-parton, a színház összetéveszthetetlen miliőjét, a mititei és a füst illatának keverékét az állatkert mellett, s egy ideje már a temetőt is, ahova gyerekként is kijártunk, de immár felnőtt fejjel az egyetlen hely, ahol a nagyszüleimmel találkozhatok. 2022. március 28.
Mindörökké adysok: Horváth-Simon Erika
Szerintem az olvasás az az eszköz, amelynek segítségével a gyerekek a maguk útjára bukkanhatnak, nincs szebb annál, mint velük együtt keresni azt. 2022. március 25.
Mindörökké adysok: Székely Tamás
A különböző zörejekkel, atmoszférákkal és természetesen a zenével ezen túl lehetőségünk van a néző érzelmeire is hatni a film dramaturgiájának megfelelően, sokkal árnyaltabb módon, mint ahogy azt a képi tartalom teszi. 2022. március 24.
Mindörökké adysok: Mihály Anikó
„Amit elvetettél, csírázni kezd, mert
benne rejlik a végtelenség.
Bizonyos, hogy virágba borul, s
végül meghozza gyümölcsét.” (Szepes Mária)
2022. március 23.
Mindörökké adysok: Virányi Attila
A Metropol név is úgy született, hogy mi Nagyáradról jövünk, egy Metropol-iszból..... Mondhatom, hogy nekünk Várad az örök és feledhetetlen szerelem! 2022. március 22.
Mindörökké adysok: Miron-Vilidár Vivien
Zabhegyeztem, szavalóversenyeken és kreatív irodalmi versenyeken vettem részt, Buna Bogi táncsulijába jártam, őszi, téli, tavaszi bálon vettem részt, kosaraztam és az Oberon csőszínház tagja is voltam. 2022. március 21.
Mindörökké adysok: Varga Teréz - nyugalmazott tanár
Amikor a leány kosarasaink valahol megjelentek, mindenki csodálkozott, mert nem voltak magasak, a legmagasabb 174 cm volt, a többi 160-167 cm közt, de nagyon felkészült, technikás, küzdő, jó csapatszellemű lányok voltak. 2022. március 18.
Mindörökké adysok: Boka László
Ezekben az években tapasztaltam meg első ízben, hogy jobb, ha igazi versenyhelyzetben méreted meg magad, s te egyike vagy csak a közepesen jóknak, mintsem hogy egy gyöngébb csapatban te legyél a kiskirály. Szép az is, de a saját fejlődésed, a saját utad szempontjából kihívás az előbbiben van, ami óhatatlanul kell ahhoz, hogy kész legyél mindig önmagad fejleszteni, tekints határaidon túl is, merj nagyokat álmodni, s ha kell, revideálni is egyes korábbi nézeted. 2022. március 17.
Mindörökké adysok - Pongor Sándor - volt adys tanár
Azóta egy magyarországi gimnáziumban tanítok, ahol folyamatosan idézem mestereim szavait, használom módszereiket. 2022. március 16.
Mindörökké adysok: Jankó-Szép István
2022. március 15.
Mindörökké adysok - Fábián Judit
Idő-potyautasként használok ki minden percet, hogy feltérképezzem az ódon, sokat megélt líceum összes zegét-zugát, labirintusai az irodalmat magát juttatják eszembe.
Néha belémvillan Balassi Bálint komoly, bajuszos ábrázata, illetve Zrínyi Miklós szigorú tekintete és sietve rohanok haza tanulni.
2022. március 14.
Mindörökké adysok - Elek Vera, nyugalmazott tanár
Mindent és mindenkit a szívemben hordok és az a tény, hogy sokan még ma is felkeresnek, üzennek, annak a jele, hogy az ő szívükben még élek, és nem lettem csupán egy megsárgult fénykép egy elfelejtett tablón. 2022. március 11.
Mindörökké adysok - Szűcs László
A váradiság búvópatak. Több derű, kevesebb görcsösség, több nyitottság, kevesebb szigor, több beszélgetés, kevesebb beszéd. 2022. március 10.
Mindörökké adysok: Balogh Levente
És nem csupán azért Várad a világ közepe számomra, mert egy időben tényleg az volt – lásd az itt tevékenykedő Georg Peuerbach által összeállított csillagászati térképet, amelyen a nulladik délkör Váradon haladt át, és amely annyira pontos volt, hogy a hagyomány szerint vélhetően Kolumbusz hajóján is volt belőle egy példány Amerika felfedezésekor –, hanem mert Várad és a váradiság a mai napig meghatározó számomra. 2022. március 09.
Mindörökké adysok: Teutsch Ágota
Krúdy Gyula mondta a váradiakról, hogy soha nincsenek otthon, mindig vendégségben vannak. Valahogy én is így jártam. Váradi akkor lettem igazán, amikor elhagytam a várost; vendégként pedig elfogadtam az újabb város kínálta lehetőségeket. 2022. március 08.
Mindörökké adysok: Gavrucza-Nagy Emese
Folyamatos kihívás számomra, hogy ne veszítsem el a jó arányérzéket az épített örökség őrzése, korszerűsítése és a lelki, hitbeli értékek felmutatása, ápolása között. 2022. március 07.
Mindörökké adysok: Bors Violetta - nyugalmazott tanár
Magánemberként annak örülök, hogy a családunkból három generáció is az Adyban érettségizett, remélem, a negyedik generáció és büszkélkedhet majd ugyanezzel. 2022. március 05.
Mindörökké adysok: Géczi Júlia
Bármit szerettem volna kipróbálni, bármiben szerettem volna fejlődni, mindig voltak itt tanárok akik ebben támogattak: legyen ez szavalás, matek versenyek, angol nyelvvizsga, tánckör, diáktanács, suliújság, stb. 2022. március 04.
Mindörökké adysok: Zuh Deodáth
Az biztos, hogy azért épültek be generációm adysai könnyen az európai társadalmak legváltozatosabb rétegeibe, mert gimnáziumi négy évük alatt maguk is a helyi társadalom egészének utódait látták maguk körül. 2022. március 03.
Mindörökké adysok: Szirtesi-Nagy Réka
Az egyetemen sokszor tudtam hasznosítani azt, amit matek, informatika, angolórán megtanultam, és mivel nagyon sok tárgyból értek különböző impulzusok (olimpiászok, versenyek, külön foglalkozások, vitatechnika óra, tánc, és sok minden más) ezek mind hozzátettek ahhoz, hogy jó tréner lehessek. 2022. március 02.
Minörökké adysok - Szőke Edit
Nagyon bosszant, amikor már régóta távolélők fumigálják, valaha volt, vagy sosem létező aranykorához viszonyítva lebecsülik mai arcát. Egy város is folyton változik, változásaiban többnyire haladás van, és ami rossz, ami javítani való, az nem elég ahhoz, hogy „kiszeressen” belőle az ember, nem lehet rugalmatlanul szeretni azt, amit igazán szeretünk. 2022. március 01.
Mindörökké adysok - Pusztai-István Réka
Az életemnek a design az abszolút mozgatórugója (egészen rég óta már), de emellett fontos szerepet tölt be a szépművészet, az irodalom, a nyelvek és az önismereti-pszichológiai anyagok is.
Mindig szeretettel gondolok vissza arra a Rékára, aki úgy lépett be a IX.A osztálytermébe 2005-ben, hogy tudta, el fogja érni a céljait.
2022. február 28.
Mindörökké adysok - Fleisz Judit - nyugalmazott tanár és aligazgató
(...) hiszem és vallom, hogy ezt a pályát csak hivatástudattal, gyermekszeretettel, elkötelezettséggel, hűséggel és jókedvvel lehet szolgálni. 2022. február 25.
Mindörökké adysok - Juhász Nándor
(...) akárhány bankettet/ballagást/maturanduszt fotózok az Adynak, mindig jó érzés újra találkozni a volt tanáraimmal és beszélgetni velük. 2022. február 24.
Mindörökké adysok: Kelemen Anna
Problémamegoldó képességet is kaptam. Ha kellő mértékű problémát idéztünk elő, már csak a megoldást kellett megtalálnunk ahhoz, hogy megússzuk. Az iskola kiváló problémamegoldási terep volt, elég nagy szabadságfokkal tudtam gyakorolni ezt a képességet.
2022. február 23.
Mindörökké adysok - Kiss Melinda
Ahogy a váradiság, úgy az adyság is egy életérzés. Nem vicc, kiszúrjuk egymást szinte bárhol. 2022. február 22.
Mindörökké adysok - Báthori Zsombor
Az IT világban létezik egy olyan kifejezés, hogy “sandbox”, ez lényegében azt jelenti, hogy egy olyan lezárt környezetben dolgozhatsz, ahol nem kell tartani attól, hogy ha valami elromlik, akkor az tovább terjed a kinti “valós” világra. Az iskolám ezt jelentette számomra. 2022. február 21.
Mindörökké adysok - Horváth Gizella tanár
Nekem az Ady elsősorban a vitakör. Sokat adtam – időt, munkát, kreativitást, odafigyelést, törődést –, és még többet kaptam vissza – élményeket, visszaigazolást, a szellem csillogó nyüzsgését. 2022. február 18.
Mindörökké adysok: Bozsódi-Nagy Orsolya
...akkoriban adysnak lenni tényleg életérzés volt, amit mi maximálisan ki is éltünk nemcsak a nagy sulibulikon, de akár egy-egy szünetben is, amikor biztosan előkerült valahonnan (legalább) egy gitár, és még a párhuzamos osztályból is feljöttek hébe-hóba az emberek, mert a buli, az tudvalevőleg nálunk volt… 2022. február 17.
Adys életpályák
Iskolánk megkapta Jankó-Szép Ilona francia szakos tanárnő teljes hagyatékát. Arra gondoltunk, hogy az ebben található fotókat szeretnénk közkinccsé tenni. Erre a legjobb lehetőség az iskola honlapján nyílt. A feldolgozott éveken belül minden eseménynél két-két fotó található, de az tevékenységek után, lent tovább lehet barangolni a sok izgalmas, nagyítható fénykép között. 2022. február 17.
Mindörökké adysok - Plainer Zsuzsa
Talán az új világ hozta, talán csak így alakult, de sokan igyekeztünk nagyon eredetiek lenni, és a tanáraink (nagyrésze) ehhez minden segítséget megadott. Lazán kezeltük a szabályokat, de ez sosem volt öncélú. Olvasni (lehetőleg mindent, ami a kezünkbe kerül), zenét hallgatni, ott lenni a színházfesztiválon olyan kötelezőféle volt sokunk számára. De nem a tanárok várták el, ilyen volt a közhangulat, és mi önként alkalmazkodtunk hozzá.Valószínűleg korábban is ilyen volt. Valószínűleg mi sem voltunk mások, mint az előző generációk, csak a mi utolsó két iskolai évünkben tényleg kicsit kinyílt a világ is. 2022. február 16.
Mindörökké adysok - Vajda Boglárka
Szeretem, hogy kézzelfogható eredménye van a munkámnak, kreatív, de még a monoton részét is lehet élvezni, olyan, mint egy meditáció. Rosszkedvűen vagy mérgesen nem is lehet csinálni, mert csomós lesz a krém, nem kel meg rendesen a tészta. 2022. február 15.
Király (Pápay) Orsolya
(...)szülőnek lenni nagy öröm, de óriási kihívás is, és nagyon nehéz összeegyeztetni a családot, a munkát és a szabadidőt(...) 2022. február 14.
András Emese - nyugalmazott tanár
Lehet, hiba volt, de sose tudtam elhinni, hogy vannak veszett „ügyek”, akikkel nem érdemes foglalkozni. Meg vagyok róla győződve, hogy mindig adni kell még egy esélyt. Hittem benne, hogy nem szabad leírni senkit, akkor sem, ha ő maga már semmiképp sem hajlandó megfelelni vagy küzdeni magáért. 2022. február 13.
Mindörökké adysok - Varga Scarlett
Oszink, Bogdán Károly, kalandos kirándulásokra vitt minket, és gondoskodott arról, hogy megértsük a szivárvány színeit. Kozma Éva páratlan kreativitással adagolta nekünk Kosztolányi Dezső Édes Annáját, és gazdag filmkultúrája segített abban, hogy jobban megértsük önmagunkat. 2022. február 11.
Mindörökké adysok - Veres Ottilia
1999-ben érettségiztem az Ady filológia osztályában. András Emese volt az osztályfőnökünk, az ő irodalomórái és Horváth Gizi filozófiaórái és filmvetítései voltak rám a legnagyobb hatással a sulis évekből. Meghatározó emlékek maradnak az Ady internátusában eltöltött évek. 2022. február 10.
Mindörökké adysok - Jerovszky Timea
Az iskola könyvtára az a hely, ahol az ember fontos. Vagy mert bujkál, vagy mert lelkizik, vagy mert épp történik valami. Olvasni jó, de a kérdés mindig az, hogy mitől lesz jó olvasni. Főleg ma, ugye (cöcö). 2022. február 09.
Mindörökké adysok - Szeghalmi Örs
Ha tehát rövidebben foglalom össze, mit kaptam az iskolától: tudást, érdeklődést, motivációt, örömöt, élményeket. Képzést. 2022. február 08.
Mindörökké adysok - Pető Dalma
Mikor a küszöbét átléptem, bizonytalan kislány voltam egy lakótelepi iskolából, mikor búcsút intettem neki, már egy céltudatos, magabiztos diák voltam. 2022. február 08.
Kovács Erzsébet - nyugalmazott tanár
Külön öröm volt számomra, amikor végül kaptam egy ötödik osztályt. Nagyon eleven, élénk eszű, mégis fegyelmezett társaság volt, érdeklődő, értelmes gyerekeket élvezet tanítani. 2022. február 07.
Mindörökké adysok - Talmács Kriszta
Nehezen tanultam. Mindig jobban érdekelt, hogy lehet valami újat megvalósítani, új emberekkel megismerkedni, hol lehet néptáncolni és társasági táncot tanulni, mit játszanak a színházban, hogyan lehet bekerülni a színjátszó csoportba, mikor lesz a következő vitakör, mi történik a diáktanácsban és még sorolhatnám... 2022. február 04.
Mindörökké adysok - Gáspárik Attila
A szabad gondolkodás, a nagy merészségek, a tolerancia, a mindig mindent újragondolás szimbóluma számomra Várad. Az, ahol békésen elfér a Sebeskörözs (így) meg a Pece és a Párizs patak is persze, ami a Kórház utcát és a Dózsa György utcákat kötötte össze vagy választotta szét, nézőpont kérdése 2022. február 03.
Mindörökké adysok - Méder Tamás
Az iskola tanárai, még ha sokszor különböző módokon is, néha egészen nem konvencionális módon is, segítettek ott, ahol tudtak. Az óraadáson túl is azon voltak, hogy önmagunk jobb változataivá váljunk.
2022. február 02.
Mindörökké adysok - Kristófi Ágnes
Harminc év. Igen már harminc éve annak, hogy nem Nagyváradon élek. Sok minden történt azóta. Középiskolai éveimet a 10.osztályig az Adyban töltöttem. Majd egy hirtelen nagy ugrással 1990-től Budapesten folytattam a tanulást. A zene irányába indultam nagy lelkesedéssel. Orgonaszakra nyertem felvételt. És 1999-ben a Zeneakadémián szereztem orgonaművész-tanári diplomát. Na igen, de sajnos odaveszett a megszámlálhatatlanul sok gyakorlás, napi öt óra majd’ tizenöt éven keresztül. Egy baleset okán "elbutult a jobbkezem". Ekkor dőlt el az, hogy az éneklés lesz a zenei önkifejezésem új formája. Jelenleg a Nemzeti Énekkar tagja vagyok a szoprán szólamban. Emellett szóló felkéréseket is szívesen vállalok. Váradra nagy öröm ilyen alkalmakkor is hazatérni.
17 évesen Budapestre kerültem. Kollégiumokban laktam kilenc éven keresztül. Hát, nem is tudom, hogyan éltem túl ezt az időszakot. Minden pillanatban haza szerettem volna menni. Hiányzott a család, az osztálytársak, a barátok, a váradi utcák, ahol otthonosan mozogtam... Pesten minden és mindenki idegen volt. Egyszóval végtelenül egyedül voltam. Gondolatban sokat kóboroltam otthon... a Körös-parton ... a Kanonok-soron... a templomokban. A premontrei templomba mind a mai napig betérek, amikor Váradon járok. Itt kezdtem kántorizálni 14 évesen. Sokszor úgy érzem, túl hamar felnőttem.
Testvéreim közül a legtöbben az Adyban érettségiztek. Én is nagyon vártam már a pillanatot, hogy olyan nagy lehessek és bekerülhessek a líceumba. Tisztán emlékszem, hogy 9. osztályos voltam, amikor a könyvtáros Magdi néni "összeszedte " azokat a lányokat, akik szívesen énekeltek, úgy kilencen lehettünk. A könyvtárban voltak a próbák, és megoszthattuk egymással a kedvenceinket, majd összefűztük a népdalokat egy gondolat mentén, és persze föl is léptünk vele. "Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen ..." Ezt a népdalt ott tanultam, Magdi nénitől.
Szerettem a matematikát és az irodalmat. Nagy Zoltán tanár úr igen szenvedélyesen tudott magyarázni. András Emese tanárnő óráin jól éreztem magam. Együtt gondolkodtunk. Voltak annak idején olyan hónapok, amikor "praktizáltunk", vagyis kötelezően ezt-azt fabrikáltunk a műhelyekben. S ha jól emlékszem ezekre az időszakokra, Emese tanárnő arra biztatott mindenkit, hogy készüljünk a következő találkozásunkig néhány verssel, amit az oszálytársak előtt elszavalhatunk egy 10-esért. Egymástól és egymásról... Egymástól hallottunk olyan verseket, amit ezelőtt talán nem is ismertünk. Egymásról pedig kiderültek a költemények választása és előadásmódja kapcsán olyan rejtett tulajdonságok - értékek, amelyek megnyitották az osztálytársak figyelmét, tiszteletét egymás iránt. Szerettem azokat a verses napokat. Köszönet érte!
Hosszú évekig volt egy furcsa visszatérő álmom, amely mindig ugyanarról szólt: még diák vagyok és az érettségi vár rám... az Adyban. Ilyen az, ha valamit félben hagy az ember?
Mostanság a családom és az éneklés tölti ki az életem. A fiaim felnőttek, így egyre több időt tudok magamra is fordítani. Az opera világába is belekóstolgatok. Szabadidőmben Verdi Macbeth-jével ismerkedem. Valahányszor Váradon járok, ott folytatom az életem, ahol abbahagytam, azaz 17 évesnek érzem magam. Nagyon furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. A 17 éves énem éli tovább a váradi életét.
Talán vannak mások is, aki hasonló cipőben járnak, mint én...
2022. január 23.
2022. február 01.
Mindörökké adysok - Weinberger Attila
1.Mivel foglalkozol – vagy mi foglalkoztat mostanában?Jelenleg a legfrissebb lemezem promóciós és terjesztési gondjai kötnek le... és ezzel
párhuzamosan a koncertjeimet szervezem a csapatommal. Ezek mellett pedig írok... egy
nagyszabású munkába kezdtem idén tavasszal - egy szimfonikus költemény, egy táncjáték és egy új
könyv anyaga bontakozik lassan.
2. Mit jelent számodra a váradiság?
Méltó büszkeségem forrása, jelenem stabilitása és jövőm garanciája... A nagyképű budapestieknek
mindig azt mondom, hogy a gyönyörű városukat Váradról modellezték... Hát nem így van?
3. Mit kaptál az iskolától?
A saját magam felfedezéséhez és felvállalásához szükséges tudást és bátorságot. Innen tovább már
tényleg csak kizárólag tőlem függ minden, ami velem történik...
4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?
Csókok, próbák, Ady, remények, önfelfedezés, Magdi néni, büszkeség, Kompromisszum ‘83,
barátság és a ballagás könnyei.
2022. január 31.
Mindörökké adysok - Nagy Pál
1. Mivel foglalkozol, mi foglalkoztat mostanában?
Szoftvert fejlesztek egy nagyvállalat kutatási részlegén, de elég kanyargós út vezetett ide. Végeztem bölcsészkart, aztán informatikát, voltam rádióbemondó meg tévés műsorvezető, szabadúszó, írtam novelláskötetet és amatőrcsillagász, asztrofotós vagyok. Az egészben a programozás a közös elem, ami azt hiszem, inkább szól rólam, az emberről, mint a gépekről. Ilyen a gondolkodásom, a világszemléletem; ahogyan mondjuk a magas, atlétikus emberek például a kosárlabda felé terelődnek, hát így terelődtem én is a szoftverek irányába.
Habár az önmagáért való utazás és turistáskodás teljesen hidegen hagy, tehát valószínűleg Nápoly nélkül fogok meghalni, jártam a sarkkörön túli Finnországban, ahol éjszaka is nappal volt, megjártam Európa tekintélyes részét, söröztem az Aranytigrisben, és barangoltam egyet a baktérítőn is túl, Namíbiában a szavannán és a sivatagban, ahová a csillagászat vitt el. De ezek inkább a kivételes ünnepnapok.
Az unalmas hétköznapok pont azok, unalmasak, s az idő is csak előrefelé telik. És akkor keresi az ember a lehetőségeket, például egy jó sakkjátszmának mindig örülök. Ha tudok, olykor csillagtúrákat vezetek, szabad szemes égboltismereti séta: meghirdetem nyilvánosan, összeverődik pár ember, kigyaloglunk a városból egy aránylag sötét dombtetőre, és megmutatom az égboltot, csillagképeket. Mesélek a kultúrtörténetükről, meg az épp aktuális tudományos vívmányokról. Ősszel például a Hattyú és a Lant határvidékéről elmesélem nem csak Zeusz pikáns üzelmeit, hanem a Kepler űrtávcső küldetését és az eredményeket, a több száz vagy ezer exobolygót is. Ha vannak kicsik, a mutatólézerrel szoktunk egy kicsit fénykardozni.
Szintén a hétköznapokhoz kötődik, hogy amikor tehetem, a távcsövemmel faggatom az égboltot, csak a fennebbivel ellentétben ez szigorúbb és legfeljebb szűk társaságban működik. Részben vásárolt, részben házilag épített vagy átalakított műszerekkel készítettem az alábbi fotókat, sokszor nagyon prózai körülmények között, de ez a fotókon nem látszik.
2. Mit jelent számodra a váradiság?
A váradiság mint olyan, nagyon keveset, annak ellenére, hogy Váradi-ként mutatkozom be. Ha az ember neve cégér is, brand is egyben, íróként, rádióbemondóként vagy kutyafüleként, akkor olyan névvel, hogy Nagy Pál, amiből csak Nagyváradon több oldalnyi volt a telefonkönyvben, és más városban ugyanez a helyzet, mert akkoriban még voltak nyomtatott telefonkönyvek, akkor valamit csinálni kell. Így lettem én Váradi Nagy Pál.
Az ember valahová születik, nekem Nagyvárad jutott, és azon túl, hogy ezzel, mint a génekkel, együtt él az ember, nekem az a város a személyes élményen túl mindössze földrajzi hely. Ebben nyilván ott van, hogy minden szempontból perifériáról származom, a város szó szerint legszélsőbb tömbházában voltam gyerek, de az is ott van, hogy később tartozni sem akartam és most sem akarok semmiféle centrumhoz, pátosszal ejtett szellemiséghez, amit a váradiság ság-ságja vonhatna maga után. A namíb félsivatagban éjszaka, fekve, a Tejúttal a szememben sokkal inkább otthon éreztem magam, mint mondjuk a váradi színházban bármikor. Számomra a velencei kettes villamos sínpályájából egy gyárudvarra vezető iparvágányban — egyik sem létezik már — több a Nagyvárad, mint mondjuk a Sas-palotában, ahol mindig is inkább turistának éreztem magam.
3. Mit kaptál az iskolától?
Jót is, rosszat is, rakással. Essünk túl hamar a rosszon, hogy aztán mesélhessem a jó dolgokat: maradjunk annyiban, hogy a tízéves találkozón meg sem fordult a fejemben, hogy részt vegyek.
A kedvenc épületeim egyike, sokat barangoltam benne diákként és sokat jártam vissza, még egyetem után is. A pincétől a padlásig, amennyire lehetett, kiismertem az épület minden zugát. Elég nagy, bonyolult és olykor meglepő épület ahhoz, hogy az ember gondolkozhasson a bejárta közben.
Ahogyan a várost, úgy az iskolát is a részleteiben éltem meg, a ság-ságos ady(s)ságból valahogy kimaradtam. Szívtam magamba, loptam a mesterségeket, ahonnan csak tudtam, egyik laborból a másikba, és nagyon jól megfértek már akkor is Villon balladái az x86-os assemblyvel egyazon asztalon. És ezért a sokszínűségért elismeréssel tartozom, mert a maga módján nem csak előkészítette, hanem túl is szárnyalta az egyetemet. Azt az egyetemet meg a ráadását, amit Kolozsváron végeztem, és hát illett volna magasan jobbnak lennie, mert ugye országelső egyetem — és nem volt magasan jobb, sem a bölcsész kar, sem az informatika. Aztán a füstölgő-szikrázó laborok mellett a szellemi műhelyek, ahová csak a kobakját viszi az ember. Ahová összeültünk, mert elsősorban ugye voltak ezek a műhelyek, mint lehetőség, hogy egyáltalán léteztek. S nagyon huncut helyek voltak ám. Adott esetben úgy adták a tudást, hogy azt évek múlva értettem csak meg: a memória, az emlék, a lexikális ismeret az lementődött helyben, de maga a megértés csak sokkal később jött hozzá. És itt kiemelem a vitakuckót, a vitakört, amit diákként még alábecsültem, mert nem egészen értettem, mi is az. Ma már talán jobban értem.
4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?
Igazából nagyon sok és jó, ami így visszagondolva, minimum félig meglepetés is, mert az épület más szegleteihez képest aránylag kevés időt töltöttem Cseresznye labirintusában.
Jó kis menedékhely volt a könyvtár a vérszegényebb tanárok agyzsibbasztó órái elől menekülni akarónak, mert ciki lett volna annál is többet aludnom, mint ahány órán félig vagy talán szó szerint is hibernáltam. Megjegyzem, a jobb tanáraim tudták és mondták is, hogy az ő órájukon igazából ébren vagyok. Azzal az ürüggyel, hogy tantárgyversenyre készülök, amiben volt is mindig valami igazság, többször voltam a könyvek között. Valahová bevackoltam magam, olvastam, éltem a világomat, és nem kötött belém senki, nem úgy mint a büfénél, ahol két kulcslyukba kukucskálás között rendszeresen járőrözött az aligazgatónő.
És a könyvtár részemről a Cseresznyéé, pont, és bitorlásnak éreztem, amikor valami egyenruhás apácát találtam a könyvtárban, ha így elő-előfordultam az évek során az épületben. Túlzás, hogy labirintus, mert előbb egy, majd két terem volt, és csak néhány polc elég sok vacakkal, amit háziolvasmányként forgalmaztak a diákoknak. De azért voltak ott rendes könyvek is, és azokat segített megtalálni.
Mert voltak ezek a pillanatok, amikor mondta a Cseresznye, hogy na ő most mutat valami vagányat. És lőn. Pontosan emlékszem, amikor előadta Pilinszky Életfogytiglanját és arra is, amikor a Szilágyi Domokos rádium-rögét adta tovább a kezembe.
Képek: csillagtura.ro/temp/cseresznye.zip
2022. január 28.
Makai Judit - nyugalmazott tanárnő
Ma, ha visszatekintek pályám alakulására, elmondhatom, hogy elégedett vagyok, köszönöm a Gondviselésnek, hogy minden várakozásomon felül teljesült. A mai napig nem múlik el úgy év, hogy volt tanulóim ne hívnának osztálytalálkozókra, ahol felelevenítik a németórák gyötrelmeit, örömeit. Ezek a talákozók adnak erőt, feltöldődést az öregedés elviselésére: nem volt hiábavaló a tevékenységem! 2022. január 27.
Mindörökké adysok - Nyíri Emese
"Mi lesz, ha megtanulunk viselkedni, és már önmagunknak is csak udvariasan fogunk hazudni? Olyan simák és unalmasak leszünk, hogy a halálunkat se fogja észrevenni senki." (Félrehallgatások – regényrészlet) 2022. január 27.
Mindörökké adysok - Villányi Zoltán
Az iskola meghatározó volt számomra, hiszen mind a mai napig sok évfolyamtársammal tartom a kapcsolatot, érdekel, ki merre ment, mit csinált, hogyan tudott érvényesülni. De barátokat, szerelmeket, méltóságteljes tanárokat, élményeket, kirándulást és bemutatkozási lehetőséget is. Itt készítettem az első interjúkat is. 
A könyvtáros ajánlata
"A könyvtár gyógyszeres ládika a léleknek."
A thébai könyvtár felirata
Friss hírek
