Pályám emlékezete

1965. októberében léptem be először az Orsolya zárda épületébe, ami rögtön lenyűgözött kacskaringós folyósóival, méreteivel. Óraadó tanár lettem. 1968-ban kinevezést kaptam a megüresedett német katedrára. Nem nekem szánták, és megrökönyödve vették tudomásul, hogy én tényleg német nyelvet akarok tanítani. A fogadtatás ennek megfelelően hűvös volt, és nagyon lassan melegedett körülöttem a légkör. Szerencsére a tanulók, az osztályom, ahol osztályfőnök lettem, hamar szívükbe zártak, ez átsegített a kezdeti nehézségeken. Pontosan ötven évvel ezelőtt végzett ez az osztályom, és ma is nagyon jó kapcsolatom van az akkori diákokkal.

Mind tudtuk, hogy kevés esély van arra, hogy diákjaim valamikor kipróbálhassák nyelvtudásukat a gyakorlatban, mégis mindenféle módszert igénybe vettem, hogy minél hatékonyabb legyen a német nyelv tanulása. Manapság drámapedagógiai módszernek neveznék azt, hogy már az egész kezdőknek is, ötödik osztálytól kezdve, szerepelniük kellett az általam átírt mesékben. A Piroska és a farkasban még a fák és virágok is megszólaltak, azért, hogy az osztály minden tanulója megszólalhasson németül. A nagyobbaknak születésnapot rendeztünk, amire az egyik tanuló, Nagy Mária édesanyja tortát is sütött. Az egyik tanuló volt a születésnapos, a többiek a meghívottak, mindenkinek ajándékot kellett hoznia, és jókívánságait kifejeznie, majd társalognia, mindezt németül. Zene is volt és énekeltünk német “népdalokat” .A mai napig emlegetik ezeket az eseményeket! Hiszen a nyelvtanulásban a legfontosabb tényező, hogy a tanuló ne féljen idegen nyelven megszólalni. Ahogy nekünk tanította az egyetemen a módszertan tanárunk: a legnagyobb ellenség a SPRECHANGST, a megszólalástól való félelem. Az volt a célom, hogy ezt leküzdjék. Azt hiszem, sikerült.

Pályám egyik fontos állomása volt, hogy 1974-től az iskola pionír tevékenységét írányíthattam. Elmondhatom, hogy jó évek voltak. Az évenként megrendezett álarcosbál is megmozgatta a tanulókat, sőt a szülőket is, de megpróbáltuk a tanulók szabadidejét úgy eltölteni, hogy az testi és lelki fejlődésüket gazdagítsa. A tevékenységekben közreműködő tanárok nélkül persze nem sikerülhetett volna. Gyulafalvi Mária, Teoreanu Éva, Citromka, alias Ferenczi Béla, Tavaszi Bálint, Bán Imre, Fernbach Margit, Schmidt Rolland, Purda Erzsébet a vers, a sport, a művészetek, a hagyományok tiszteletét oltották a tanulókba. Bemutattuk a Lúdas Matyit, a következő évben a Légy jó mindhaláligot, majd Méhes György Zsebrevágott osztály című darabját, amivel Iasi városában 3. díjat nyertünk, - magyar nyelven - egy országos megmérettetésen! A következő évben megrendeztük az Este a fonóban című előadást. Az előadások sikeréhez a néptáncot betanító Szabó Erzsébet, vagyis Móka néni, az énektanárok: Bordás Tünde, Zagyi Katalin, Maruntelu Ágnes, de a színház színészei: Czikéli László, Kakuts Ágnes ,Bató Ida hathatós segítsége is kellett.

 Jó időszak volt, és a gyerekekről szólt, az ő épülésükre történt minden, csakúgy, mint az a rengeteg kirándulás, amelyek a hazaszeretetről szóltak (Ismerjük meg szép hazánkat!). Persze meg kellett fűszereznünk némi politikával, de módjával tettük. Nem szégyellem ezt a tevékenységemet, inkább örülök, hogy én szervezhettem meg.

Nagyon sokára, a 90-es években jött el az a pillanat, amikor lehetővé vált nyelvosztályokat indítani. Szerencsére a vezetőség erre fogékony volt, és életem legboldogabb időszakát élhettem meg, már ami a szakmai tevékenységemet illeti, hiszen nyolc évig lubickolhattam a nyelvtanítás örömeiben. Ehhez hozzájárult az az iskola kapcsolat, ami a németországi Bamberg városának Franz Ludwig Gimnáziumával kialakult. Nagyon sok tanuló profitált ebből a kapcsolatból, sok tanuló választotta a némettanári pályát, és aki más szakmát választott, annak is használt a német nyelv ismerete. Többnek gyökeresen megváltoztatta életét, lehetővé vált, hogy Németországban végezzék el az egyetemet, házasságok, életre szoló barátságok köttettek.

Ma, ha visszatekintek pályám alakulására, elmondhatom, hogy elégedett vagyok, köszönöm a Gondviselésnek, hogy minden várakozásomon felül teljesült. A mai napig nem múlik el úgy év, hogy volt tanulóim ne hívnának osztálytalálkozókra, ahol felelevenítik a németórák gyötrelmeit, örömeit. Ezek a talákozók adnak erőt, feltöldődést az öregedés elviselésére: nem volt hiábavaló a tevékenységem!

Köszönöm a tanítványaimnak, nélkülük nem sikerült volna.

Kívánok mindannyiatoknak egészséget, derűs napokat!

Makai Judit, némettanár

Nagyvárad, 2022. január