1. Mivel foglalkozol?

Érettségi után szociológiát tanultam a Partiumi Keresztény Egyetemen, majd Nyíregyházára mentem dolgozni egy evangélikus fenntartású, főként hajléktalan személyek ellátását nyújtó intézményhez, ahol többé-kevésbé a szakterületemen dolgozhattam. Innen kerültem 2018-ban a budapesti székhelyű fenntartóhoz, továbbra is a szociális területen maradva, jelenleg is a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájában dolgozom osztályvezetőként. A diakóniai intézmények tartoznak hozzám, vagyis minden olyan intézmény, ahol szociális vagy gyermekvédelmi, gyermekjóléti szolgáltatást nyújt az evangélikus egyház Magyarországon. Az irodám Budapesten van, de sokat utazok, mivel Szombathelytől Nyíregyházáig, Nógrádtól Tolna megyéig vannak intézményeink.

Ez a munka sosem unalmas, sosem ér véget és meglepően sokszor könnyen abszurddá is válhat: van amikor települések életét meghatározó döntéseket készítek elő, van amikor Excel táblázatokat reszelek, és van, amikor egy külvárosi raktárban pakolok paplanokat és párnákat. Néha egyszerre.

Van úgy, hogy az ember történelem-társadalomtudományok szakra megy az Adyba, mert érdekli a nagybetűs Társadalom, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy nagyértékű tárgyieszköz nyilvántartásban tenyészállatokat számol, mert ez kell a szenvedélybetegek rehabilitációjához.

2. Mit jelent számodra a váradiság?

A váradiság egy speciális látásmód, a dolgok kellő távolságból velő szemlélése. És jobban tudása. Szerintem a világon egyedül Váradon lehetséges az, hogy a saját dolgainkat is távolságtartással kezeljük. Ady egész szépen megfogalmazta ezt a városházával kapcsolatban: „szinte érthetetlen, hogy már szinte készen és teljes hatásban áll, büszkeséggel tölti el a rátekintő nagyváradi patriótát, s mégsem dicsekszünk el vele. Úgy tetszik nekünk, egy régi nagyváradi szisztéma ez. Sehol sem tudnak úgy és olyan pontosan ítélni és értékelni, mint Nagyváradon, de tovább aztán nem is mennek. Van egy sereg szereplő emberünk. Mind kiválóság, magasan fölötte álló az országos színvonalnak. Mindezt tudjuk, de hangosan beismerni már nem akarjuk. Egy kis félénkség, egy kis előkelőség, egy kis irígység s tudja az Isten, még miből alakul ki ez a szisztéma.”( Nagyváradi Napló 1903. június 21.)

Egyébként ez a világon bárhol remekül hasznosítható adottság. Ez pedig egy másik érdekes vonatkozása a váradiságnak: a világon akárhol akárkiről könnyen kiderülhet, hogy váradi.

3. Mit kaptál az iskolától?

Azt a biztos tudást, hogy bármihez található megfelelő Ady idézet.

Íme minden amúgy, amire a tanulmányaimból emlékszem:

- Nagy Lajos király egyik lányát Hedvignek hívták

- a Tóték forgatókönyvnek készült előbb

- fagocitózis.

Problémamegoldó képességet is kaptam. Ha kellő mértékű problémát idéztünk elő, már csak a megoldást kellett megtalálnunk ahhoz, hogy megússzuk. Az iskola kiváló problémamegoldási terep volt, elég nagy szabadságfokkal tudtam gyakorolni ezt a képességet.

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

A könyvtárba a nyolc év adys lét után is visszajártam kísérteni, viszonylag sok dologra emlékszem, szóval csak szemezgetnék röviden:

- a régi könyvtárból olvasóterem lett, a régi polcok átkerültek „Cseresznye másik oldalára”

- az ember lehetőleg olvasson olyat, ami érdekli is

- egyszer leszakadt mellettem a plafon