1. Mivel foglalkozol? Mi foglalkoztat mostanában?

Trénerként, coachként és szervezetfejlesztési tanácsadóként dolgozom. Főleg felnőtt csoportoknak tartok különböző tréningeket, fejlesztéseket. Beszélgetek emberekkel, és csoportokat facilitálok: elakadásokat azonosítunk be, csapatot építunk, vezetőket fejlesztünk.

Az érettségi után kalandos évek következtek, sokat utaztam és tanultam vagy dolgoztam Amerikában, Angliában, Indiában és Európán belül is. Azután Budapesten állapodtam meg, az elmúlt 15 évben itt élek és dolgozom. Az utazás megmaradt, sokat járok külföldi konferenciákra, vagy vidéki tréningekre.

Érettségi után 5-6 évig külföldön utaztam és tanultam, ez idő alatt sokszor volt lehetőségem más kultúrákat, közösségeket megismerni. A munkám miatt azóta is főleg közösségekkel dolgozom, és nagyon izgalmas, hogy ez néha egy vállalati csoport, kamaszok, nemzetközi trénerek vagy éppen egy iskola pedagógusainak csoportja. A DFT-Hungáriánál dolgozom 2008 óta néhány kisebb megszakítással, közben két gyermekem született, és szülési szabadságról mindig ide tértem vissza. A DFT munkáltatóként megvalósítja a valódi családbarát munkahelyet: minden gyermekem után részmunkaidőben, rugalmas munkaidőben, atipikus foglalkoztatási formában tudtam visszatérni a munkaerő-piacra.

2016-ban a testvéremmel alapítottunk egy vállalkozást Nagyváradon, tréning és coaching eszközöket készítünk. 2018 óta elérhető a Tükör kártyánk és a képkártyáink kereskedelmi forgalomban, Romániában és Magyarországon egyaránt. Nagyon szeretek ezekkel az eszközökkel foglalkozni, mert szívvel- lélekkel készülnek és nagyon sok visszajelzést és elismerést kapunk értük. A képkártyákhoz a fotókat is én magam készítettem, ez külön büszkeség.

Az elmúlt 2 évben sokat dolgoztam iskolákkal, élmény alapú programokat tartottunk, olyan műhelyeket, ahol a pedagógusok az aktív tanulás, önszabályozó tanulás, differenciálás módszereit tapasztalhatták meg. A pandémia óta nagyon sok online programot tartok, tréningek, workshopok, előadások formájában. Az online térről három szerzőtársammal egy könyvet is írtunk, „Hallotok? Eszköztár online programokhoz – megbeszélésektől a tréningekig” címmel.

Néhány éve oktatóként szakembereket is képezek, az Élet-Öröm Programok csapatában trénereket és coachokat képzünk. Ez a karrier-bakancslistám egyik fontos pontja, már 2014-ben is tartottam" train the trainer" programokat szűk körben, ez mára kiteljesedett nyílt csoportok formájában.

Néhány éve elindítottunk egy tréneri szakmai közösséget, ami mára 2500 főt számlál, és a Kárpát -medencéből számos országból vannak tagjaink. A Tréneri Edzőtábort egy tudásmegosztó közösségnek álmodtuk meg, és annál sokkal több lett. Sok workshopunk van, mindig van aki segít egy ötlettel vagy tanáccsal a csoportban, konferenciát szervezünk, díjat alapítottunk, és most már egy egyesületet is létrehoztunk, amelyben a céljainkat formálisabb keretek között is meg tudjuk valósítani.

A munkám mellett nagyon sokat önkénteskedem, a Tréneri Edzőtábor Egyesület elnöke és alapítója vagyok, a Megoldásközpontú Egyesület alelnöke, és az ICF Magyar Tagozata Egyesület kommunikációs csapatát erősítem. E mellett gyakran tartok más civil szervezeteknek programokat, például az Élményakadémia konferenciáin.

2. Mit jelent számodra a váradiság?

Biztos alapokat, jó közösséget, egy helyet, ahová szeretek gyakran hazatérni. Az elmúlt években kétlaki életünk volt, a vállalkozásom és a családunk miatt is gyakran járok haza.

Nagyon szeretem, ahogy a város fejlődött az elmúlt években, jó érzés hazamenni, sétálni a városban, megmutatni a gyerekeimnek a kedvenc helyeinket. Sok újat fedezek fel, amióta én magam is szülő vagyok, olyan helyeket találok a szülővárosomban, amit korábban nem láttam, vagy most egészen más szemmel tudom nézni.

Lassan családi hagyomány lett, hogy a Szent László Napok vagy a karácsonyi városi vásár idején több időt töltünk otthon, és ilyenkor nem csak a szórakozás, hanem a kulturális programok, közösségi programok és a gasztronómia is fókuszba kerül.

3. Mit kaptál az iskolától?

Nagyon biztos alapokat ahhoz, hogy az egyetemen és utána különböző munkahelyeken boldogulni tudjak. Az értékrend, amit a tanáraink és az osztályunk képviselt, a mai napig támogat a munkámban.

Az egyetemen sokszor tudtam hasznosítani azt, amit matek, informatika, angolórán megtanultam, és mivel nagyon sok tárgyból értek különböző impulzusok (olimpiászok, versenyek, külön foglalkozások, vitatechnika óra, tánc, és sok minden más) ezek mind hozzátettek ahhoz, hogy jó tréner lehessek.

Büszke vagyok rá, hogy adys voltam, hiszem azt, hogy annak a négy évnek, a tanáraimnak, a szüleimnek köszönhetem azt, hogy most egy előremutató gondolkodású, reziliens, erős értékrendű és boldog ember vagyok. Boldog, mert szeretek tanulni, fejlődni, dolgozni, szeretem a munkámat is, és az élethosszig tartó tanulás gondolata örömmel tölt el.

4. Milyen élményem kötődik az iskolai könyvtárhoz?

Imádtam! Az egyik kedvenc helyem volt, szerencsére közel is volt az osztályunkhoz, így gyakran tudtam időt tölteni a könyvek között.

A könyvtárból a fények és az illatok nagyon meghatározóak voltak: ahogy besüt a nap a Fő utca felől, vagy, ahogy a régi könyveket lapozgattam és éreztem az illatát. A kedvencem az volt, amikor adódott egy lyukasóra, és nem voltak sokan a könyvtárban, én viszont nyugodtan tudtam nézelődni, olvasgatni.

Gyakran voltak rendezvények, programok, amiket szintén nagyon szerettem: szavalóversenyek, beszélgetések, versenyre készülés.

Nagyon szerettem olvasni, szívtam magamba az információt, és mindig is arról álmodtam, hogy egyszer én is írjak egy könyvet és a saját könyveimet láthassam a könyvtár polcán. Ez most talán valóra is válik.