1. Mivel foglalkozol – vagy mi foglalkoztat mostanában - de ezt nagyon részletesen - nincs betűkorlát

 

Jelenleg az Európai Parlamentben dolgozom 2005 óta mint asszisztens. Magyar jogász-nyelvészekkel kezdtem és most is ugyan annál az igazgatóságnál dolgozom, de a munkám önállóbb, a parlamenti bizottságok, a jogász-nyelvészek és a fordítók közötti munkát koordinálom. A magyart és a románt beleértve hat európai nyelven beszélek (persze nem mind ugyan olyan színvonalon). Főleg az angolt használom, de gyakran jól jön a francia, a holland és a spanyol tudásom is. Szeretek nyelveket tanulni. Szerintem így a legjobb megismerni egy másik kultúrát.

 

Mostanában Tanzániába járok, ahol agy maszáj falut szoktam meglátogatni és őket próbálom segíteni, hol a kollégáimtól, barátaimtól összegyűjtött adományokkal, hol pénzgyűjtéssel különböző projektekre. Most éppen egy új kutat szeretnénk fúratni, mert a víz komoly probléma arra felé. A nők több mint öt kilométerről kell hogy hordják a fejükön vagy szamárháton. Megtanultam egy kicsit maszáj és szuahéli nyelven is.

 

2. Mit jelent számodra a váradiság?

 

Én nagyon büszke vagyok arra hogy váradi vagyok. Jó volt egy ilyen szép, a szívemnek fontos történelmi, kulturális múlttal rendelkező városban felnőni. Ahogy öregszem, gyakran kapom magam rajta, hogy visszahúz a szívem. A szüleim gyermek koromtól kezdve belém nevelték a váradiságom. Az én váradiságom egy Ady vers, egy szomorúfűz árnyéka a Körös parton, egy kávé mellett üldögélés a főutcán, egy előadás a színházban, egy találkozás egy régi ismerőssel.

 

3. Mit kaptál az iskolától?

 

Rengeteg jó emléket. Az hogy mit tanultunk vagy mit tanítottak az a diáktól és a tanártól függött, de a közhangulat nagy részben tőlünk. Nagyon jó évfolyamban végeztem, ha jól tudom úttörők voltunk egy jó pár dologban. Talán mi voltunk az elsők akik nem komoly hanem elhíresült, vicces tanárbúcsúztatót szerveztünk, komikus versekkel és tanárparódiákkal, aminek akkora híre kelt, hogy még azoknak a tanároknak is elő kellett adjuk amik nem is tanítottak minket. Talán mi voltunk az első akik érettségi után nem tíz hanem már öt évvel megtartottuk az első osztálytalálkozónkat. Életre szóló baratságok szövődtek.

 

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

 

Az osztálytermünk pont a könyvtár mellett volt. Családomnak terjedelmes magánkönyvtára volt, ezért főleg a kötelező olvasmányok miatt (román) kerestem fel a könyvtárat, de a legviccesebb élményem a bezárt könyvtárhoz fűződik. Történ ugyanis, hogy a tanárbúcsúztató műsorát szerettük volna történelem órán próbálni, ezért megkértük Kovács Gyöngy tanárnőt hogy menjen át a könyvtárba, hiszen nem akartuk hogy a nagy premier előtt lássa. Mivel sajnos a könyvtár zárva volt, a tanárnő azt mondta hogy majd beül a leghátsó padba dolgozatokat javítani és ígéri hogy nem fog a próbára odafigyelni. Hát ezt nem sikerült betartania, pár perc múlva annyira nevetett hogy hátradőlt a székével és összetörte a mögötte álló üveges szekrény ajtaját.