1. Mivel foglalkozol mostanában?

Azt hiszem, most már mondhatom azt, hogy forgatókönyvíró vagyok, mert forgatókönyveket írok és a kenyerem is ezzel keresem, ami még mindig hihetetlennek tűnik, mivel 2021 elején azt a fogadalmat tettem, hogy ha nem sikerül egy éven belül értékesítenem az Angyaltrombitákat, a tévésorozatot, amin abban az időben kezdtem el dolgozni, akkor megpróbálok szakmaelhagyó lenni és keresek valami normális munkát. Szerencsére nem fajult szakmaelhagyásig (amihez nem is tudom, hogy lett-e volna lelkierőm), mert ősszel megtörtént a csoda, megnyertem a Hypewriter pitch fórumot, így a sorozat pilotja már biztosan látható lesz, és nagyon remélem, hogy később egész évadot is készíthetünk belőle. Szóval mostanában többnyire az Angyaltrombiták sztorijával foglalkozom, mellette nemrég írtam egy epizódot a Hazakísérhetlek? c. hangjáték sorozatba és egy rövidfilmen is dolgozom, amit rendezni is szeretnék majd.

2. Mit jelent számodra a váradiság?

Furcsa kérdés ez egy szalontainak, hiszen én mindössze négy évet éltem Váradon, így a váradiságot magamban kicsit össze is mosom az adyssággal, mert nekem ez akkoriban szinte egy és ugyanaz volt. Szabadabb levegőt jelent, a színházat, a Szabadság mozit, a Körös-partot (és a Körösön a kacsák!), a sétálóutcát. És persze azt is, hogy mindig mindenkinek csak Várad függvényében tudom elmagyarázni, hogy hova valósi vagyok, mely beszélgetésnek mindig az a vége, hogy hosszasan mesélek a váradi éveimről, nehogymár ne tudja mindenki, hogy ott jártam iskolába.

3. Mit kaptál az iskolától?

Eltekintve a csatornáktól, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezetékhálózattól, mit adtak nekünk a rómaiak?! (Brian élete)

A viccet és az érettségit félretéve az jut eszembe, mikor kilencedik osztályban rám tört a felismerés, hogy úristen, én adys vagyok, ez akkor valami nagyon nagy dolognak tűnt. Később pedig arra is rájöttem, hogy nem csak egy adys tömbhöz tartozom, hanem itt mindenki lehet épp olyan furcsa és sajátos, amilyen igazából. Egy valahova tartozást kaptam, amiben ugyanakkor önmagam is lehettem. Intrisként a világ körülbelül a Crișulig tartott, de az izgalmasabb és színesebb volt, mint addig bármi (lányok a 10-es szobából, szevasztok!). Szép gimis éveket kaptam a sulitól, nem cserélnék senkivel.

4. Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Ha akarom, mai napig itt érzem az orromban az illatát, ráadásul Pesten van egy antikvárium, ahol PONTOSAN ugyanolyan szag van. Igen, sűrűn járok oda.

Tökéletesen emlékszem a sétálóutca látványára az első ablakból, ami mellett az a kicsi asztal van (legalábbis nagyon remélem, hogy nem csak volt). Ott készültem mindig magyar országos olimpiászra, bár már utólag lehetek őszinte, inkább csak kedvtelésből olvastam és még az unalmasabb órákat is kihagyhattam, ami szerintem egy nagyszerű üzlet, abszolút megérte.