1993-2003 között tanítottam az Adyban filozófiát, pszichológiát, logikát, szociológiát, közgazdaságtant és opcionális tárgyakat.

Életem meghatározó tíz éve volt. Az Ady szabad légkörében a tanári pálya új értelmet nyert számomra. Az általam tanított tárgyak bármely iskolában a „kevésbé komoly” kategóriába kerülnek – de az Adyban minden osztályban – még az estis osztályokban is – volt legalább 2-3 diák, akit érdekelt az, amit tanítottam. Nagyszerű diákjaim voltak, élvezet volt velük beszélgetni.

Hálával tartozom azoknak a vezetőknek, akik értékelték a munkámat. Kapalai Józsefnek, aki ismeretlenül is befogadott az iskolába és átadta az osztályát. Jankó Szép Sándornak, aki értékelte az éppen induló vitakör tevékenységeit, annyira, hogy eljött az első vitaszilveszterünkre. Tóth Mártának, akire mégsem igazgatóként, hanem olyan kolleganőként gondolok, akivel mindig szívesen „szakmáztam”. Rengeteg nagyszerű kollégám volt az Adyban, nem tudom felsorolni őket – de nem tudom nem említeni András Emesét, akinek osztályaiban mindig úgy éreztem, hogy ketten építjük ugyanazt a hajót. És Domján Katalint, aki megörökölte és életben tartotta a vitakört. És Cseresznyét, akinek könyvtára néhány diák kedvenc menedékhelye volt, a vitakuckóval holtversenyben.  Arról a vitakuckóról van szó, aminek felszerelését és működését az Erdélyi Disputa Egyesület biztosította, és ahonnan évekig az egész erdélyi vitamozgalom eseményeit (is) szerveztük.

Nekem az Ady elsősorban a vitakör. Sokat adtam – időt, munkát, kreativitást, odafigyelést, törődést –, és még többet kaptam vissza – élményeket, visszaigazolást, a szellem csillogó nyüzsgését. A vitakörösöket talán név szerint is fel tudnám sorolni, de elég hosszú lenne a lista, és nem érzem szükségesnek. Úgy gondolom, aki vitakörös volt, az az is maradt: a heti találkozások, a vitaversenyek és vitatáborok, a vitaszilveszterek, pingpongozással, maffiázással és tortával fűszerezett vitaszülinapok sok fiatal identitását alakították. Remélem, jobb és boldogabb emberek lettek – a vitakörnek is köszönhetően.

Az élet ajándékának tartom, hogy adys tanár lehettem.