Mivel foglalkozol?

Immár negyedik éve annak, hogy főállású édesanya vagyok. Az eddigi szerepköreim most kicsit háttérbe szorultak, és a gyermekeim nevelésével foglalkozom. Hiszem, és tapasztalom, hogy ez a legszebb, leghasznosabb, de egyben az egyik legnehezebb feladat is, amivel eddig találkoztam. Hasonló jelzőkkel tudnám illetni a hivatásomat is, magyartanár vagyok. Érettségi után egy évig andragógiát tanultam Debrecenben, de hamar rájöttem, hogy hiába a ,,Csak a tanügybe ne akarj dolgozni!" kijelentések, mégis odahúz a szívem, és nem hallgatva senkire, elvégeztem Nagyváradon a magyar nyelv és irodalom alapképzést, utána pedig a Többnyelvűség és multikulturalitás mesterképzést. Eközben már általános iskolai tanárként tevékenykedtem első gyermekem megszületéséig.

Lételemem, hogy mindig valami újat tanulhassak, és új élethelyzetekben kipróbálhassam magam. Az egyik új szerelem az életemben a holisztikus gyógyászat és az aromaterápia. Közel egy éve már, hogy ezzel is foglalkozom, talán csak egy hobbi, talán több annál, ezt majd a jövő eldönti.

Mit jelent számodra a váradiság?

Nagyváradinak lenni az identitásom szerves része. Természetesen, akár a legtöbb kamasz, elvágytam a városból, az országból. Érettségi után egy évet Debrecenben töltöttem, de hamar rádöbbentem, hogy ,,Mindenhol jó, de a legjobb otthon!", s nekem Nagyváradon van a helyem. Nagyon szeretek utazgatni, új helyeket, szokásokat megismerni, de nem tudnám elképzelni, hogy a haza, az a hely, ahol a szürke hétköznapokat (nem is azok!) élem, ne Nagyváradon legyen! Gyönyörű város, sok emlékkel, megannyi lehetőséggel!

Mit kaptál az iskolától?

A leghálásabb azokért a barátokért vagyok, akiket ott szereztem, és akikkel azóta is bármikor számíthatunk egymásra.

Emellett tudás került még a képzeletbeli puttonyomba, de nemcsak lexikai javak ezek, hanem olyan gyakorlati ismeretek, amelyek valóban a hasznomra váltak. Hogy egy példát is mondjak erre: az egyetemen rengeteg prezentációt kellett tartanunk, arra ösztönöztek bennünket, hogy ezeket ne leolvassuk a képernyőről, hanem szabadon beszéljünk róluk a bemutatásuk során. Mivel számtalan ilyen feladattal voltunk megbízva a középiskolai évek alatt, ez nem esett nehezemre. Az adys éveknek köszönhetem, hogy megtanultam kiállni, véleményt alkotni és megszólalni emberek előtt.

Milyen élményed kötődik az iskolai könyvtáradhoz?

Az iskola könyvtára és Cseresznye személye teljesen egybeforrt az emlékezetemben. Ő mindig segített abban, hogy olyan könyvet válasszak, amely közel áll hozzám. Emlékszem, hogy sokszor nem szépirodalomért mentem be, hanem valami pszichológiai, szociológiai olvasnivalóért, és mindig olyan elégedett voltam, mert sikerült megtalálni a megfelelőt.