Könyvtáros vagyok, és belátom: a menthetetlen fajtából való; ugyanis munka mellett a könyvtárosság mibenléte, a szakma is foglalkoztat. És hogy ez hogy történhetett?! Kellett hozzá, hogy az Ady matek-infójáról a kolozsvári bölcsészkaron, majd Szegeden kössek ki. És az, hogy amit Kolozsváron - tudniillik a könyvtárba járást - sikerült kölcsönzéssel és fénymásolással megúszni, az Szegeden végzetesen utolérjen.
Szegeden a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának a Szakreferensi Osztályán dolgozom. Fő tevékenységeim közé tartozik: könyvtári állományrészek gondozása, felhasználók képzése, kapcsolattartás szervezeti egységekkel, oktatókkal. Területeim: magyar, angol, román nyelvészet; angol, román irodalom; általános és összehasonlító irodalomtudomány; pedagógia. Amire büszke vagyok: a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (2020) projekt Klebelsberg Kuno életével és munkásságával foglalkozó munkacsoport tagjaként készített elektronikus tananyag.
Maradtam néptáncos, de új szabadidős kedvtelésem a kerámiázás, no meg az alföld és a Tisza-part ízvilágának, színeinek felfedezése.
Krúdy Gyula mondta a váradiakról, hogy soha nincsenek otthon, mindig vendégségben vannak. Valahogy én is így jártam. Váradi akkor lettem igazán, amikor elhagytam a várost; vendégként pedig elfogadtam az újabb város kínálta lehetőségeket.
Erős alapot és színházat!
Egyrészt, az iskolai évek folytán láthatatlanul rám ragadt programozási tudással vészeltem át egy informatikus-könyvtáros képzés info’ vizsgáit; és nagyjából ugyanígy: a dolgos hétköznapokon az ősidőkből megszerzett Excel-táblákat bűvölő készségem hasznosul. Másrészt, a díszteremben eltöltött idő és a színházasdi komoly játéka alakította ki bennem a vágyat jó előadások után.
Az iskolai könyvtárban könyvek, olvasmányélmények cikáztak. Cseresznye beváltott könyvajánlói irodalomtöris vizsgáimon segítettek át, de egy-két jól sikeredett dolgozatom/beadandóm alapjául is szolgáltak. És egy feledhetetlen emlék: pályaválasztási válságomban Cseresznye a könyvtárosságot ajánlotta. Akkor nem értettem, most önigazolásként tekintek Cseresznye igazára.
A könyvtáros ajánlata
"...nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron