Józsa Erika

* Életút:

 1971-től 1985-ig, a RTV Magyar adásának bemondónője, riportere, ugyanakkor országszerte turnézó zenész. Horváth Károllyal megalakítják a Concorde, majd aTáltos RT és aTáltos együttest. 1986-tól kezdve Ausztráliában lapszerkesztő, író, rádió- és tévébemondó, a Duna TV és MTV ausztráliai tudósítója. Férjével, Demian József filmrendezővel számos dokumentumfilmet forgat Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Amerikában. Mindezekkel párhuzamosan az újságírói mellé megszerzi az Information Science diplomát, ami a Sydney Egyetemen 20 évig tartó alkalmazást eredményez. 2016-tol feladja egyetemi állását, hogy ismét a zenére, készülő új játékfilmjükre koncentrálhasson.

1. Az utóbbi évek rendkívül mozgalmasan teltek. Öt évet kötött le annak a játékfilmnek az elkészítése, aminek a bemutatóját idén májusra tűzték ki Bukarestben. Még mindig bizonytalan, hogy megtörténik-e, de szerencsére a budapesti bemutató már megvolt tavaly októberben. A román-magyar koprodukciós film címe Éjjeli őrjárat, a forgatókönyvet férjem, Demian József írta, ő rendezte és ő volt az operatőr is. Rám a filmzene megírása hárult, ami által a zene végre ismét központi szerepet kapott az életemben. Évi többszöri kontinensek közötti ide-odautazás után végre 2019-ben elkezdődött a forgatás. A vágás Budapesten történt 2020-ban,és már majdnem kész volt a film, amikor beütött a koronavírus. Drámai körülmények között, szószerint az utolsó repülővel értünk haza, mielőtt Ausztrália bezárta volna a kapuit. Két évig nem szálltak fel repülők. A filmet Skype-on keresztülfejeztük be. A budapesti bemutatón nem lehettünk ott. Pedig az lett volna a legnagyobb élmény, amikor a moziban, a közönséggel együtt nézzük végig filmünket. Míg a tervezett bukaresti bemutatóra várunk, elkezdtem egy régi tervem megvalósítását, amire eddig sosem volt időm: harminc év alatt rengeteg filmezett anyag gyűlt össze, szinte minden fontosabb magyar megmozdulásról, rendezvényről. Megszólaltattunk fontos és különleges embereket, akik ma már nincsenek. Ezeket a filmeket valamikor, valamelyik televízió leadta, de aztán eltűntek az archívumok süllyesztőiben. Ezt a digitális korszak előtti technikával, többféle formátumban felvett anyagot dolgozom fel lassanként, és építem fel belőle az ausztráliai magyarság arcképét, amely az interneten kap majd helyet.

2.Ha egykor, még otthon, valaki azt mondta volna nekem, hogy lesz egy idő az életemben, amikor a legfőbb vágyam az lesz, hogy elmehessek Nagyváradra, biztos nem hittem volna el. Hiszen ott volt, kézzelfoghatóan, minden nap. A maga sajátos hangulatával, a Bémer tér padjaival, amiken néha – ha szerencsém volt - kedvenc költőmet, Horváth Imre bácsit láttam üldögélni. Nyáron a strand, télen a korcsolyapája volt a sláger. Emellett hihetetlen érdeklődés volt minden kulturális esemény iránt. Az magától érthetődő volt, hogy minden színházi előadást meg kellett nézni. Bérletünk volt a filharmónia hétfői koncertjeire. Nem mulasztottuk el megnézni a képzőművészeti kiállításokat sem. Pezsgett  azélet az én Váradomon, ami akkor még hasonlított Ady Váradjához. Nem volt semmi különös abban, hogy egy híres képzőművész, műtermében rendezett házikoncert keretében, lehetőséget adjon két fiatal zenésznek a bemutatkozásra. Fux Pál műterme volt Horváth Karcsival alkotott duónk első iskolán kívüli fellépésének színhelye.

Várad mindig a főállomás, amikor hazautazunk. A színházban a színpad deszkái valószínűleg felismernek,mikor újra és újra visszatérek. A közönség pedig hűségesen eljön meghallgatni. Számomra a nézőtéren minden arc ismerős. Az az érzésem, hogy itt mindenkit ismerek. Ez pedig sehol máshol a világon megnemismételhető. Úgy érzem, Várad beleépült a génjeimbe, benne van abban, akivé lettem. Kétévi elzártság után, szigetünkön teljesen elszakítva a külvilágtól, valóban fő vágyam, hogy eljussak Váradra. Egyelőre minden ellenem van, az utazás jelenlegi feltételei fogva tartanak.

3.Az iskolától szilárd, biztos alapotkaptam, amire a további tanulást építhettem. Valójában a tanulást a mai napig nem hagytam abba. Nem hagyhattam abba, hiszen minduntalan új kihívások állták el az utamat. No meg azért sem, mert a technológia fejlődése olyan játékszerrel ajándékozott meg, mint a számítógép, amivel élvezet a filmeket vágni, virtuális hangszerekkel zenét kreálni és meg is szólaltatni. Uram, atyám, mit nem adtunk volna mi annak idején ezért a technológiáért, amikor házilag bütykölt felszereléssel próbáltunk olyan hangzást elérni, mint amit a külföldi rádióállomások sugároztak. Iskolánk úttörő próbálkozások színhelye volt. Elektromosgitárok sivítottak, dobok dübörögtek, beleremegtek a félméteres falak, és az iskola hagyta. Egymás után alakultak zenekarok, melyek hangzása nemigen egyezhetett tanáraink ízlésével, de eltűrték. Jónéhány karrier indult innen, melyeket talán nem is jegyez az iskola krónikája. Én is itt tettem meg az első lépéseket,melyek későbbi pályámhoz vezettek. Az 1968-ban alakult Phosphor leányzenekarmár benne van az iskola legendáriumában. Hadd soroljam fel újra társaimat: Dénes Éva, Szilágyi Júlia és Papp Margit, akinek aztán Schubert Elvira vette át a helyét. Azért is aktuális a felsorolás, mert nemrég a budapesti Beatkorszak weblap egyikcikke megállapította, hogy Románia első leányzenekara a magyarországiakat is megelőzte, ezért megilletné a kárpát-medencei elsőbbség titulusa! Ha mi ezt annak idején tudtuk volna! Utólag nagyobbnak, fontosabbnak tűnik, ami valójában négy leány próbálkozása volt valami új, saját mondanivalót tartalmazó, egyedi hangzás kialakítására. Sajnos a kísérlet az érettségi után véget ért. Nem ért véget, sőt, fellendült Azonban egy másik együttes, a szintén 68-ban alakult Metropol Group,melynek két alapitótagja Virányi Attila és Orbán András szintén az Ady (annak idején más nevet viselő) líceum diákja volt. A Metropol később az országban elérhető legmagasabb csúcsokig jutott el. Igazi rocksztárok lettek. „Beat nemzedék, A Metropolsztori” címen könyvjelenik majd megróluk 2003-ban, bővített második kiadása pedig 2018-ban. A váradi kezdetek, és a könyv megírása között eltelt 40-50 esztendő. Annakidején osztálytársak voltunk Schubert Elvirával, aki a Phosphor dobosa volt és VirányiAttilával, azeljövendő rocksztárral. Az évek során voltunk egymás közvetlen közelében, mint például jó pár évig Bukarestben, ahol közösen vásároltunk lakást, és voltunk távol, a földgömb két különböző oldalán, ők Németországban, én a családommal Ausztráliában, de a barátság, ami összekötött bennünket, sohasem szakadt meg. Talán ez a legnagyobb ajándék, amit az iskolától kaptam! Közös dolgaink, könyvírás, koncertek ugyan megritkultak, de arra még futotta az energiánkból, hogy egy régi álmot megvalósítsunk. Még otthon, azokban az években, amikor a határok számunkra zárva voltak, megfogadtuk, hogy ha egyszer szabadok leszünk, elmegyünk a Húsvétszigetekre. Negyvenévbe telt, de 2016-ban megérkeztünk!

 4. A könyvtár a Főutca oldalán volt és időnként én is kölcsönöztem onnan könyveket, de emlékezetes inkább a szomszédos “audio-vizuálislabor” volt. (Ezerbocsánat ezért volt és jelen könyvtárosoknak, akik rendkívül fontos szerepet töltöttek be egy olyan korban, amikor még nem létezett „online”.) Miközben a főutcai villamos ötpercenként falakat rengetve dübörgött végig az ablakaink alatt, s a szemközti “Electronica” üzlet hangszóróiból megállás nélkül bömbölt a ”Guantanamera”, a hangzavarból a folyosó másik oldalán hangszigetelt falak közé lehetett menekülni. Az ország első audio-vizuális iskolai nyelvlaboratóriumát Kőváry Emil tanár úr álmodta meg és kemény hónapok munkájával, némi diáksegédlettel valósította meg. Az volt az elképzelés, hogy legyen egy hangszigetelt amfiteátrum, lépcsőzetes padsorokkal, beépített hang- és vetítőberendezéssel, egyéni fülhallgatókkal, ahol modern eszközökkel lehetett nyelveket tanítani. Tojástartókartonokkal voltak kibélelve a falai. Nem tudom, kinek az ötlete lehetett, de gondolom, mai napig sem szabadalmaztatták, mint a hangtompítás legzseniálisabb módszerét. A modern eszközöktárcsás magnó és diavetítő formájában valósultak meg. No, ennyit az időutazásból. Folytatni lehet azzal a bizonyos Metropolsztorival, ami nyomtatott formája mellett az interneten is elérhető (díjmentesen). A könyv nemcsak egy rockbanda története. Benne van egy korszak, egy város, ahol minden elkezdődött, és az az iskola is, amely mindannyiunkat összeköt. Nektek, nektek IS szól, mai és mindenkori Adysoknak, akik elfoglaltátok egykori helyünket, egykori iskolánkban.

Jó olvasást! http://www.kettospont.net/hu/